Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

ment. Az elsőn csak az ősiség megszüntetése s célszerű örökváltsági törvények, a másikon csak a közös teherviselés elvének kivívása segíthet; s ez az, mit birtokviszonyaink célszerű elrendezésére nézve a törvényhozás feladásának tartunk. A politikai jogok kiterjesztésére nézve minapi cikkelyeinkben adtuk elé nézeteinket, s csak azon óhajtásunkat fejezzük ki, hogy azok minél általánosabb elfogadásra találjunk [sic! találjanak]. Ha mindazoknak során végigtekintünk, miknek eszközlését e hon kifejlődésére szükségesnek tartjuk, a temérdek murtka előtt csaknem leveretve érezzük magunkat. Úgy látszik, mintha annyi önmegtagadás azokban, kiktől kiváltságaik feláldozása kívántatik, annyi józan méltányosság azokban, kik ezen áldozatokat követelik, mint reformunk kivitelére kívántatik, nem volna remélhető; de ha legközelebb múltunkra tekintünk, melyben minden külső kényszerítés nélkül annyi történt, ha az általános hangulatot figyelembe vesszük, mely e hazában most uralkodik, bizodalom tölti lelkeinket, hogy ez ivadék meg fog felelni hivatásának. Igen, mi bízunk nemességünk kötelességérzetében, bízunk a nemzet józanságában, s törvényhozóink nem fogják kijátszani e bizodalmunkat. Kiváltságos osztály választása ülteté őket magas helyeikre, de törvényhozóink ismerik küldőik szellemét, s jól tudják, hogy nem kiváltságuk, hanem a nemzet szabadságának biztosítását várják tőlük, s ez értelemben s ekként fognak eljárni tisztekben. Tekintsünk bátran a jövőre. E nemzet érzi hiányait, és segíteni akar rajtok, s mi mellett egy nemzet akarata és az igazság szól, azt egyesek fondorkodásai nem fogják megrontani. — * * « VÁROSI ÜGY Törvényhozásunk egyik legfontosabb feladata a városi ügy. A királyi előadások a közvéleménynek sohasem valának inkább tolmácsai, mint midőn e kérdés halaszthatlanságát kimondák. A módra nézve, mi szerint a polgári elemnek befolyás adassék, véleménykülönbségek forognak fenn; de hogy e befolyást tőlök tovább is megtagadni nem lehet, aziránt egy értelemben vagyunk, s ha bensőleg talán nem vagyunk is, legalább azok, kik e kérdésre nézve marképp vélekednek, nem mernek szólani. Hisz régd tapasztalás: hogy a minoritásokat csak az ügy szentségének érzete teszi bátrakká. — A dolgok ilyetén állásában semmire sem valánk kiváncsiabbak, mint a módra, mi szerint e fontos ügy tárgyalás alá kerülend. Hogy az, az országgyűlés kezdetén történendik, hogy az indítvány városi követ által fog tétetni, s hogy közöttök fővárosunk követét illeti e szerep, mind-