Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

1- 32ŐT Az, hogy törvényhozásunkban kellőképp csak a nemesség érdekei képviseltetnek. Igaz, hogy nemességünket a közelebbi időkben rideg szűkkeblüséggel nem vádolhatni; az utósó országgyűlések alatt a nem kiváltságos osztályok érdekében mutatkoztak oly igyekezetek, melyek miatt, ha teljesedésbe mennek, pirulás nélkül tekinthetnek vissza az utódok azon elődeikre, kik nemesi kiváltságaikat egy nemzet jogainak kivívására használjták. Mindamellett is azonban igaz marad az, hogy mivel törvényhozásunknál csak egy osztály követei ülnék, a többieknek szükségei s kívánatai soha sínesének eléggé ismerve, s így osztályuk érdekei nem is mozdittatnak elő azon irányban, mint azt törvényhozásunk maga is óhajtaná. 2- szor. Következik törvényhozásunk ezen szerkezetéből, hogy mivel képviselőjét legszívesebben mindenki hasonlóinak sorából választja, valamint törvényhozásunk csak egy osztály képviselőiből áll, ügy ezen képviselők is mind egy osztályhoz tartoznak, olyképpen, hogy a legfontosabb kérdéseknél, melyekkel törvényhozásunk foglalkozik, igen sok esetben a követi kar között nincs senki, ki azokhoz tapasztalás által szerzett tárgyismerettel szólhatna. Nemes földbirtokosokból, megyei tisztviselőkből, s ritkább esetben ügyvédékből áll törvényhozásunk. Remélhető-e, hogy ily elemékből alakított testület a nemzet kereskedelmi, ipari és tudományi érdekeit kellőleg kormányozni képes legyen. — Nincs törvényhozó test, mely feladatának inkább megfelelne, mint az angol; s ennek oka leginkább abban kereshető, mert a törvényhozásban sehol sem találtatnak több, egyes specialitásokkal foglalkozó-egyének. Mit várhatunk tehát mi, kiknek törvényhozásában, a megyei igazgatást s mezei gazdaság legközönségesebb ágait kivéve, az egyes tárgyakat tapasztalásból ismerő férfiak alig találkoznak. Törvényhozásunk jelen szerkezetének e kettős hiánya szembetűnő, s ennek tulajdonítható, hogy a városi kérdés mindazok által, kik e hon haladását valóban óhajtják, az utósó országgyűlés alatt oly lelkesen felkaroltatott. — A jogtisztelet legbiztosabb alapja minden alkotmányos szabadságnak, minélfogva senki sem tekintheti többé közömbösen azon állapotot, melyre k. városaink törvényhozási befolyása jutott. S mégis ha őszinték akarunk lenni, meg kell vallanunk, miként nem a jogszerűség volt az, mi e kérdésnél sokak buzgalmát lelkesíté, hanem azon körülmény, miszerint érezték az összeköttetést, melyben városaink joga e tekintetben egész törvényhozásunk célszerűbb organizációjával áll. A városok képviseltetése által törvényhozásunk hiányai tökéletesen nem pótoltatnak. A városi követek jelenléte még nem elég arra, hogy törvényhozásunk a nemzet minden osztályait kellő arányban képviselje, de bizonyos az, hogy e részben ez uton tetemes előlépés történik. Városainknak csak egy része foglalkozik ipar- és kereskedéssel; a többiek mezei gazdasággal foglalkoznak, s így városi követeink nemcsak az ipart és