Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

kereskedést, ihanem azon kisebb nem nemes birtokos osztályt is képviselnék, mely eddig törvényhozásunkra semmi befolyással nem bírt. Azonkívül valószínű, hogy a királyi városok követei, legalább egy részben, azok sorából választatnának, kik országgyűlésünket mindazon kereskedelmi s iparos ismeretekkel gazdagíthatnák, melyek annál jelenleg majdnem egészen hiányzanak, s így helyesen cselekedtek azok, kük a városi kérdésnek oly fontosságot tulajdonítanak, mint azt a múlt országgyűlés alatt tapasztaltuk. A viszonyok e tekintetben nem változtak, s mi e kérdést most is első fontosságúnak tekintjük, s újólag is kinyilatkoztatjuk: hogy törvényhozásunk várakozásainknak nem fogna megfelelni, ha a városok méltó követeléseit ismét háttérbe szorítaná. Azonban, ha a városi kérdés fontosságát egész mértékben méltányoljuk is, s alig óhajtunk valamit inkább, mint hogy a 16 szavazat, melyet az utósó országgyűlés a kir. városoknak szánt, politikai rendezés alapján törvény által megadassé'k: e kérdés eldöntése vágyainkat jelenleg nem elégíti ki. Ügy vagyunk meggyőződve, hogy nem nemes osztályaink méltó igényeinek a törvényhozási befolyás tekintetében még ezáltal nem tettünk eleget. A városi kérdésnek — mint ez az utósó országgyűlés által felállíttatott — gyönge oldala abban fekszik, hogy az sem tisztán történeti, sem tisztán az okszerűség alapjára nem állíttatott. Az elsővel ellentétben áll az, hogy a városoknak a követelt 47 szavazat helyett csak 16-nak megadása indítványoztatott. A másodikkal nem fér össze, hogy midőn oly helyek, mint Miskolc, Kecskemét srjb. minden törvényhozási befolyásból ezentúl is kizáratnak, oly városok is felruháztatnak e joggal, melyek sem ipar vagy kereskedés, sem lakosaik száma által ki nom tűnnek. Az egész városi kérdésnél a történeti jog s okszerűség kezdettől végig ellentétben állnak egymással; amaz törvényhozóinkat arra bírá, hogy csaknem valóságos rottenboroughóknak új politikai befolyást adjanak, emez arra inté, hogy e befolyás a lehetőségig keskeny korlátok közé szoríttassék. s az egyes kisebb városok számára csak bizonyos szavazattöredók indítványoztassék, miáltal a látszólagos kedvezés csaknem teherré válnék. Törvényhozóink teljes mértékben érzék s mól tanyaiak e nehézségeket. Jól tudták ők, mennyire helytelen, hogy midőn más országokban oly helyek, melyek az idő viszontagságai által fontosságukat elveszték, az egykor külön gyakorlott törvényhozási befolyástól fölmentettek, nálunk törvényhozási befolyást adunk oly városoknak, melyeknek egy egész szavazatot józanul még indítványozni som lehet. Az ok, minélfogva a városi kérdés ez alig védhető térre állíttatott, abban fekszik: hogy az elkü'lönczve tárgyaltatott, s vele együtt a városokon kívül lakó nem nemes osztályok politikai jogai nem vétettek tanácskozás alá. Oly elv, melyről a törvényhozónak megfelejtkezni nem szabad: hogy rendelkezései által senkit se sértsen jól szerzett jogaiban. Utósó országgyűlésünk e, főleg magánjogi viszonyokra alkalmazhataó elvnek hódolt,