Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Minket s azokat, kik velünk egyetértenek, kétségenkívül csak a közös teherviselés elvének egész kiterjedésbeni alkalmazása elégítheti ki, Mig a nemesség mind a házi, mind a hadiadóban, mind minden egyéb közterhekben birtokához aránylag részt venni nem fog, addig mi hazánk helyzetét természetesnek, s azért biztos alapokon állítottnak tartani nem fogjuk; de éppoly bizonyos az; hogy mi az adó bármely nemének vagy mennyiségének a nemesség általi elvállalását tetemes előlépésnek fogjuk tartani, s azokat, kik, mivel az elvet egész tisztaságában kivinni képesek nem voltak, annak részletes alkalmazását ellenezték, nem számíthatjuk soha politikai barátainkhoz. Vigyük ki a 'közös teherviselés elvét egész kiterjedésében. Ha ez nem sikerül, alkalmazzuk az elvet az országos pénztárra és háziadóra. Ez e részbeni programunk. Adja az ég, hogy az a haladás és nemzeti becsületünk barátai között minél többek által elfogadtassák. Igaz, hazánk pillanatai drágák, s ügy látszik, nincs időnk késni oly elvek ki vi telével, melyek minden közállományi élet alfáját képezik. Ha a közös teherviselés elve egész kiterjedésében ma hozatnék is be, józan ember nem mondhatná, hogy vele siettünk; de ha célunkat egyszerre nem érhetjük el, s felé csak egy lépés történik is, legalább ne mondhassa senki a magyar ellenzékről, hogy e lépés tételét ő akadályoztatta meg. — * * * TEENDŐINK XVIL (NÉPKÉPVISELET) „Míg nem lépett tökéletes életbe ezen rövid, de mindent kimerítő téma: egyenlő jogok s egyenlő terhek, addig bármily nagy szabásókban misztifikáljuk is magunkat és másokat: bizony mégis csak propylaeumain dolgoztunk egy felemelendő oly építménynek, mely a lelkes és igazságszerető, vagy más szarvakkal a bölcs s helyesen számító ember keblét kielégítheti." így szól gróf Széchenyi politikai programtöredékeiben, s ámbár e szavak általunk már egyszer idéztettek, újra felhozzuk azokat, részint mert az igazságot, míg az a gyakorlati életbe át nem ment, elégszer ismételni nem lehet, részint mivel a nemes gróf ezen szavait leírva, egyszersmind azon remény tölti el szívünket, hogy ő, ki elmondó, miképp Magyarország pillanatai nemcsak drágák, sőt számitvák, s ki, mint őt ismerjük, a halasztgatásokrak nem nagy barátja, jelen helyzetét is arra használandja, hogy a polgári lét ezen propylaeumai bevégeztessenek. A teheregyenlőségről nem szükség hosszasabban szólanunk. Ámbár