Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Németh László: Bemutatkozás

írt drámámban is: az értelmi;ég jobb részének a lelkiismerete szólal meg. A II. József történeti drámám is, az állandóan folyó történeti tanulmány s az egyszer heves személyes indulat találkozása. A II. Józsefről szóló okmányokkal egy regényterv kapcsán ismerkedtem meg; amikor aztán néhány év múlva legjobb férfierőmben hirtelen gyógyíthatatlan beteggé lettem: a gúzsbakötött akarat vívódását, kétségbeesésemet a kezemből kiszaladó Mű fölött, az ő utolsó esztendejébe helyeztem, amikor egyszerre kellett a tüdővésszel, az udvari arisztokrácia ellenállásával, a nemzeti sérelmekkel, s a francia forradalom csábító példájával küzdenie. Ha a Társadalmi drámák a Horthy-korszak reflexei voltak, a II. József és társai, a Husz, Galilei, Széchenyi a Rákosi-kor műfaját alakították ki. Ha megnézhette volna a Nagy családot, melyet egy vidéki színházunk mutatott be, vagy elolvassa Gandhi halálát: meglátta volna, mivé alakult a társadalmi s történeti dráma ebben a korszakban. Az a negyedszáz dráma, amit írtam, szinte valamennyi a megtisztulás aktusa; amikor egy-egy helyzet kétségbeejtővé vált, az erinniszek a sarkamban voltak, akkor fordultam meg, s néztem egy drámában farkasszemet velük. 5. ISZONY Az Iszony első egyharmada 1942-ben jelent meg, legnagyobb regényírónk, Móricz Zsigmond folyóiratában. Móricz akkor már beteg volt, s újév napján avval hívatott magához, hogyha regényt nem indítok a Kelet népé-ben, nem folytatja a lapot. Engem más munkák nyomasztottak, a kis folyóirat azonban, mint a magyar tudat ébrentartója, fontos szerepet töltött be akkoriban. Honnét húzzak elő egy regényt? — szabadkoztam. — Egy valamirevaló író fejében, — mondta ő — mindig kell egy regénynek lennie. S alig két hét múlva, valóban sürgönyben gratulált az első folytatáshoz. Amennyire visszaemlékszem, a regényből, amikor vállalkoztam rá, csak egy mozdulat volt meg: a kedélyes, önelégült férfi, amint ebédutáni ejtőzésiben kényelmesen, szinte rátehénkedve paskolgatja nemesebb szövésű, idegenkedéssel küzdő élettársát. Ezt a mozdulatot, viszolygást rejtettem bele a gazdatiszt-lány házasságának a történetébe; az Iszony lélektani rajzába pedig, amiről már nekem is volt tapasztalatom, az érzékenység és kiválóság szenvedését, a közönségesség zsíros ujjai alatt. A lapzárta előtt írt részletek szeptemberig folytak a Kelet népé-ben, akkor meghalt Móricz Zsigmond, megszűnt a folyóirat, s vele a regény, s én pedig csakhamar egy új társadalomban, más körülmények, feladatok közé estem át. A világ azonban nem nyugodott bele, hogy az Iszony töredék maradjon.