Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Németh László: Bemutatkozás

Keletkezése, sorsa igen feltűnő módon üt el más műveimtől. Azokat szinte egytől-egyig a magam makacssága, a mások ellenállásával szemben, szinte szögként ékelte bele a világba, az Iszony-t kis túlzással, úgy húzták belőlem ki. Móricz az első perctől nagyra tartotta, még az írótársi féltékenység is megenyhült, s befejezésre nógatott, az olvasók követelték, az egyik kiadó vezetője, pályám leghívebb végigkísérője pedig 1947-ben szerződést erőltetett rám, s attól fogva, hogy az új folytatások (ismét egy folyóiratban) megindultak, számról-számra kaptam a biztatást. A regény megjelenése még azon a jégpáncélon is olvasztott, amibe akkor már évek óta be voltam fagyva. Külföld felé is ez törte, amennyire törhette, az utat. Csak én nem tudtam (tán éppen a megkülönböztetett bánásmód miatt) egészen megszeretni. Az valószínű, hogy a nemi élettől csak vadabbá váló szüzességről s ezen át a világgal keveredni nem tudó tisztaságról kevés írás készült: a regény lélektani, mitológiai, realista, irreális része, a történet, s a belőle kinövő szobor legföllebb a Gyászban vagy abban sem illik így egymásba. De ha egy ítélőszék előtt egy művemmel kellene megjelennem, mégis inkább vinném azt magammal, amelybe a következő nyáron fogtam, s amelyet az Iszony tökéletességét kereső művészek bizonyos csalódással tettek le, a közönség azonban a belőle áradó életpélda gazdagsága, melegsége miatt, velem együtt mégis jobban szeret. 6. ÉGETŐ ESZTER Erről a regényről, az Égető Eszterről, ezt írja a borítólap: „Regényem ötven esztendő magyar történetét mondja el egy asszony életén keresztül. Égető Eszter a század elején, mint elemista kislány bukkan fel előttünk, s 1948-ban mint családjafosztott nagymamától búcsúzunk el tőle . .. Eszter legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy a körötte támadt életfolton valami édenkert-félét próbál teremteni; akárhová vetődik, elhagyott faluba, csillogó megyei városba, a maga elmaradt szülőhelyére, rokonok vagy véletlen köréje rakódott emberek közé, ő mint a pók rögtön veti a belátás, a segítség, a szorgalom szálait, hogy az élet törvényeit követő szép kis közösséget alakítson belőlük. A regény kilenc fejezete, kilenc ilyen meghiúsult kísérlete; a férfiak belátástalan, tetszetős eszmékbe öltöző, vakon rohanó akarata újra és újra lesodorja a hálóit. A kísérletek egyetlen eredménye : Eszter lelkének beérése ... A regény belátás és hóbort küzdelmében adja a társadalom bírálatát. Eszter nem azért bukott el újra és újra, mert a sors hitvány emberekkel vette körül. Sőt, mindenikükben van valami kiválóság, az apa a tanyaiakért dolgozik, a város szépítéséről álmodik, a férj valóban a technika