Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Major Ottó: A szerző nagyvonalú életrajza...

ban élt, de nagyapám a múlt század második felében Oroszországból került házukba, amit az is mutat, hogy ő tizenhárom éves, a menyasszony tizenkét éves volt, amikor összeházasodtak. E magyarosodó és urbanizálódó család története, visszafelé gombolyítva, a magyar regényből eleddig nem ismert társadalmi szférákba vezetett. S végre emlékművet emelhettem a század egyik legnagyobb magyarjának, Károlyi Mihálynak is. A kritika nem fogadta különösebb figyelemmel e vállalkozást. De most, tíz évvel az első, öt évvel az utolsó kötet megjelenése után Magyar Atlantisz összefoglaló címen új, teljes kiadása készül. Vannak idők, amikor öt vagy tíz év próbáját kiállni nehezebb, mint régen ötven esztendőét, vagy akár egy évszázadét. Magam úgy látom, hogy e vállalkozás legfőbb baja: terjedelme. Kevés benne az alakítás és az absztrakció, modern tárgyról a XIX. század hangján szól, nagy és kényelmes lélegzetvétellel, századfordulói ráérősséggel. Az olvasókat — a könyvtárstatisztikák szerint — nem riasztotta el a szokatlan terjedelem. Ami engem illet, én e sorozatot fiatalkori munkámnak tartom, egy prózaírói pálya intonációjának, nyitányának. A regényciklus befejezése után elbeszéléskötettel jelentkeztem, magam előtt is bizonyítandó, hogy nem csak a történelemben és a nagy formákban vagyok otthonos. írtam egy társadalmi-lélektani regényt, Szerelem és halál a Kapucinus utcában címmel. (Ez a kézirat íróasztalomon várja sorsa fordulását.) Ha mármost arra a szerkesztői kérdésre kell válaszolni, hogy .,összes művei közül melyik ön előtt a legfontosabb — s melyik művét ajánlaná egy kortársi antológiába?", nem nehéz felelnem. Legújabb munkámat, a Tibériási Justus-t. Ezt az ókori Júdeában játszódó történelmi regényt 1963-ban írtam. Valamennyi írásom közül ebben mondok legtöbbet egy elmúlt korról, a világról, és önmagamról. Az én életemben még nem érkezett el az összegezés ideje. Ha most mégis effélére adom magam, arra a meglepő végeredményre jutok, hogy elégedetlenkedni önmagammal van okom inkább, mint a világgal. Ismertem vagy tíz igaz embert, közelükben élhettem, meg is írtam néhányat közülük. Ennyiért az Úristen is megbocsátotta volná Sodorna és Gomorrha vétkeit.