Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Benjámin László: A költészet — cselekvés

BENJAMIN A KÖLTÉSZET• LÁSZLÓ : - CSELEKVÉS Egyhangúnak igazán nem mondhatom az életemet. Harmincöt év alatt — amióta az iskolát elhagytam —, voltam betűszedő és házitanító, kötszövő és hírlapíró, villanyhegesztő és miniszteri fogalmazó, magánhivatalnok és galvanizáló, osztályvezető és szőrmekikészítő, triciklis kifutó és folyóiratszerkesztő stb., stb. összesen talán 35—40 mesterséggel próbálkoztam. Annak, hogy egyikben sem találtam meg a helyemet, főként két oka volt; vagy a mesterség nem illett hozzám, vagy én nem illettem a mesterséghez. A fogalmazóságot például képességeimen aluli elfoglaltságnak találtam, a hegesztéshez viszont reménytelenül tehetségtelen voltam. Pályaválasztási kísérleteimnek — úgy látszik —, még mindig nem értem a végére. Igaz, csak most léptem ötvenedik évembe. Ez idő alatt jártam Ausztriában, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Jugoszláviában, Romániában, a Szovjetunióban, Hollandiában, Dániában, Mongóliában és Kínában! Nevezett országokba gyalog, vonaton, autón, hajón és repülőgépen jutottam el. Utazásaim során háltam egyebek közt a földön, pajtában, istállóban, tűzoltólaktanyában, legényszálláson és luxusszállodában. Sétatéri padon mindössze egyszer, Bécsben aludtam. Váltakozva volt jó és rossz sorom mindmáig. Szerencsés természet lévén, a rosszat is könnyen viseltem. Ha este megvolt a vacsorám, nem töprengtem azon, hogy másnap ebédem lesz-e. Ha vacsorám se volt, bíztam a másnapi ebédben; többnyire meg is szereztem. Szerettem, különösen fiatalabb koromban, sokat és jót enni. Nem szerettem elegánsan kiöltözni, sem túl kopottan járni; nem szerettem sehol az első sorban ülni. Nem állhattam a nyilvános szereplést, s azt, ha jelenlétemben beszéltek rólam, akár jót, akár roszszat. Nem izgatott, ha a hátam mögött beszéltek rólam, akár jót, akár rosszat. Legjobban a humortalan nagyképűséget, a részvétlen-