Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Tamási Áron: A hegyi patakról

Csak két dolog van, azt hiszem, amire születni kell, s végletes mind a kettő. Az egyik a csodagyerek, aki már hároméves korában négy-ötjegyű számokkal tud fejből szorozni; s a másik a hóhér, aki az első akasztás után nem teszi le a lantot. így fest az igazság a születés dolgában, ami mégis az életnek egyetlen olyan ténye, amelyet a legbűvészibb elmélettel sem lehet csűrni-csavarni, hanem az ékesszólás kimerül ilyen szavakban, hogy: megtörtént, van. S ha, jobb szó híján, ennyire Isten szándékában van, vagyis ha idő és hely dolgában ennyire esetleges a születésünk, akkor az emberi élet lényegére, az egyén értékeire vonatkozólag sem mondhatok más szót. Vagyis, például, miképpen fér össze az igazság érzetével, hogy az egyik ember a bátorság csíráival születik, s a másik a gyávaság gombáival; az egyik értelmi vetőmagvakkal, s a másik az áldott butaság ködével. Vagy pedig, hogy a nőket se felejtsem ki: az egyik olyan szépnek születik, hogy szinte kár is neki, s a másik pedig olyan kellem nélkülinek, hogy még a félsötétben sem boldogul. Az iskoláztatás elterjedése idején, vagyis a mi időnkben, azt mondják, hogy a született csökkentelméjű embert is úgy ki lehet tudással tömni, hogy például egy kollektívában majdnem okosabbnak látszik a többinél; s a szerény elmével született emberből pedig, az oktatás és a fejlett irodalomelmélet jóvoltából, még olyan írót is lehet nevelni, aki kedveltség dolgában mintaképünk lehet. A női szépség és a szépségbeli fukarság esetében pedig még könnyebb a gond, mert immár a kozmetikai iparunk is annyira fejlett, hogy egy nőt, kit a természet szépséggel megáldani elmulasztott, majdnem szépségessé lehet varázsolni. A féltréfás szavak mögött a valóság az, hogy a közoktatásunk és annak nagyszerű gárdája nemcsak az analfabétizmust szüntette meg, hanem a szerény képességű embereket is a művelődés magasabb fokára segítette; de azt a réteget, amely születésénél fogva értelmileg kitűnő, ugyanakkor még magasabbra emelte: s ilyenformán a távolság közöttük megmaradt, bizonyságául annak, hogy a születéssel hozott értelmi mag, helyes kiválasztás esetén, mindig olyan magasra emelheti az embert, ahova csak veleszületett értékkel lehet jutni. A kozmetikánál, bármilyen csalafinta tudomány, a női szépség dolgában hasonló a helyzet; vagyis az élet harci fegyvereit, amilyen a tudás és a nőknél a szépség is, élesebbre kifenni lehetséges, de az acél vagy a nemes fém minősége, mellyel születtünk, megmarad. Ezek a gondolatok, le is írva őket, számomra szokatlanok, mert hiszen kifejezési formájukat tekintve nem tartoznak a szépírói