Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Tamási Áron: A hegyi patakról

emberi lélek számára néha elviselhető legyen, körülvesz az ábránd, mint a föld anyagát a levegő. Folytathatnám emígy az okoskodást, de talán ez a vaskos vélemény is elegendő ahhoz, hogy a további mondanivalómra némi fényt vessen néha s máskor árnyékot. Kezdem a hegyi patak eredetével, melynek a helyét, vagyis az én születésem forrását, nem az igazság határozta meg, hanem olyan folyamata a tényeknek, amelyek előtt az igazság egészen tanácstalan; sőt maga a tudomány is, mely szeret az igazság ámokfutója lenni, csak magyarázkodik és a születés tényét megállapítja, de a folyamatot megfejteni nem tudja. Hozzávetőleg időben százezer év az emberi lét, s térben pedig, egyelőre, a kerek föld. Ebben az időben és térben, elméletileg, akárhova el lehet helyezni egy ember születését és rövid életét. A sok ismeretlen és a kevés ismerős tény egy meghatározott időben meghatározott körülmények közé helyezi. Ha magamra nézve, mert hiszen mások vagy elégedettek a születésükkel, vagy pedig annak időbeli és környezeti tényét igazság gyanánt tüntetik fel — mondom, ha önmagámra nézve használom az említett elméletet, akkor születhettem volna például ősembernek: s ebben az esetben, mai szemmel nézve, ez nem is lett volna mentes a dicsvágytól, mert hiszen a tudósok, ha megtalálják a koponyámat, hasznos lettem volna. Születhettem volna a Mózes hívének, aki azzal a nagy élménnyel szállott volna sírba, hogy nem a Piave folyón kelt át a háborúban gyalogosan, hanem száraz lábbal a Vörös-tengeren. Maharadzsának is születhettem volna, ki dúskált a kincsekben; vagy török basának, kinek illatos szeretői és kívánatos rózsái voltak. Angolnak is születhettem volna, azzal a tudattal, hogy angolul igazán érdemes írni, mert magyar nyelvre is lefordítva, még Magyarországon is népszerű és megbecsült író lehetek. Ennek a komoly játéknak, amit a szavakkal űzök, olyan látszata is van, mitha én a születést és a foglalkozást összekeverném. Pedig ez nem így van, mert senki sem születik valami meghatározott foglalkozásra. Minden értelmes emberben vannak olyan tulajdonságok, hogy bármi lehet belőle, vagy majdnem bármi. A sok tulajdonság közül a körülmények kiemelnek egyet, s az az egy tulajdonság aztán az élete tevékenységének a gerincévé válik. Az is előfordul, hogy az öröklés és a körülmények huzavonája folytán több tulajdonság marad felszínen. Ezekből lesznek az olyan emberek, akik többféle dologhoz értenek, de gyökeréig semmihez. Idetartoznak a szeleburdik, az okos csevegők, a minden lében kanalak, a népboldogítók, a világmegváltók, s a rokonszenves dilettánsok is. - IM -