Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Sziráky Judith: Emlék és vallomás

Ez az élmény sokáig kísértett, évekig, olykor még ma is álmodom róla. Lehet, az döntötte el további sr rsomat, hogy életem legelső fájdalmát, döbbenetét, mindenkivel közölni szerettem volna. írni hétéves koromban kezdtem. Első mesém címe — mi más lehetett volna? — a ..Hazug varázsló"' volt. Tizenhat éves koromig verseket írtam. Három évvel később — akkor már a városban éltünk — jelent meg első prózai írásom a „Nyugat"-ban, azóta is a novellát tartom műfajomnak. Nem hiszem, hogy az olvasót az író magánélete különösebben érdekelné. Gondolkozásmódja, 'állásfoglalása, ő maga, valamennyi írásában benne van. ..Emma én vagyok'' — közölte Flaubert, amikor megkérdezték tőle. hogy Bovaryné alakját kiről mintázta. Az író magánélete pontosan olyan, mint az olvasóé: tanul, férjhezmegy, elválik, szenved, örül. holtpontra jut, majd újra nekilendül. A különbség csupán az, hogy az író a megfigyelt, vagy átélt eseményeket, megpróbálja művészi formába öntve rögzíteni. Tulajdonképpeni írói munkásságomat a felszabadulás után kezdíem. Azóta öt kötetem jelent meg, ugyanannyi műfordításom, nem Sek. de én lassan dolgozom, már csak belső adottságaimnál fogva is, képtelen vagyok a gyors munkára. Célúm: minden egyes újabb írásommal — ha csak egy lépésnyivel is — előbbre jutni, s az emberi lélek mélyén rejtőző érzelmeket és indulatokat, megvilágítva a felszínre hozni. Valahol ezt írtam egyszer: az írás szenvedés. Most kiegészítem. Az írás nem csak szenvedés, öröm is, több annál. A lélek és az agy akrobatikája, legszebb és legveszélyesebb produkciója!