Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Takáts Gyula: A gyalogjárók sorsa érdekelt mindenkor

TAKÁTS GYULA : A GYALOGJÁRÓK SORSA ÉRDEKELT MINDENKOR 1. Egy járási székhelyen, Külső-Somogyban születtem. A falunk Kilátó pusztájától igen sokrétű kultúrtáj panorámáját ismertem meg. Tihany, Ságvár, Kőröshegy őskori, római és Árpád-kori em­lékei ezek. Az országút a kereskedelmet és az ipart hozta és vitte szét szülő­házamból elég széles távlattal. Öregapámék, ha kellett, a szót né­metről olaszra, majd szlávra fordították. A ház körül a gyümölcs­termelés, kertészet, méhészet és a szőlőművelés, — egyszóval a munka —, az életet és egy mediterrán jellegű derűt erősítve ver­senyeztek egymással. Mindez természetesen hatással volt az éle­temre. Apám Fiume helyett a kaposvári tanári kinevezést válasz­totta, s mert később magam is az lettem, ebben a városban, tehát szinte mind mai napig szűkebb értelemben vett lakóhelyem So­mogy maradt. Hazámnak mégis valami szélesebbet, az időt és a világot éreztem. A technika és a természettudományok előretöré­sével és az egyetemes világkép tágulásával még inkább így érzem. Gyermekkoromban a természet szinte kézzelfogható racionális és lelkes ismeretén túl két könyv volt rám a legnagyobb hatással. Az egyik a „Természet csodái" három kötete, a másik pedig Blü­cher „Modern Technika" című könyvének két vaskos modell­atlasza. Az első egy nem értelmi, de vizuális tarka világképet adott. Az ásványok, kőzetek, csillagok, óceánok életének és szerkezeté­nek minden fantáziát és absztrakciót túllépő birodalmát. A másik pedig ezekhez az elképzelt utazásokhoz képzeletemnek a legreáli­sabb alapot adta. Ugyanis e technikai modellatlasz kihajtogathatós ábráin át a szemléltetés kézzelfogható részletességével ismerked­hettem meg, — már gyermekfejjel —, a nem is olyan régen fel­fedezett repülőgépek, léghajók és tengeralattjárók szerkezetével. Ez volt az én politechnikai nevelésem. így az ábránd a valósággal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom