Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Lukács György

ra. A szakemberek világirodalma tehát egészen szűk, e— gyetemi, akadémikus csinálmány - nálunk is éltek vele* Petőfiről, Aranyról és Tompéról, mint a nagy triumvirátusról tanultunk. Mégsem sikerült Tompát bevinni a magyar irodalmi tudatba. Akármilyen formában szerepelt Petőfi és Arany, beszélhettek pro Petőfi,kontra Petőfi, ez mind lehetséges volt, de egész életemben nem találkoztam olyan emberrel, akinek öt.percig gondot okozott volna a Tompa költészetével való bármiféle leszámolás, így hát én erre a filológusi világhírre abszolúte semmit sem adok. Az a nagy krizis, ami Európát az első világháborúhoz vitte, különböző földalatti gócokon, többé-kevésbé tudatosan megszólalt a világ csaknem minden irodalmában. Az a magánvéleményem, hogy ez a leghamarabb és a legadekvátabban Adyban szólalt meg, - ebben a tekintetben Ady fölötte áll összes európai kortársainak, kikben ez az elégedetlenség és ez a forradalmi szükségszerűség hangot kapott — hogy tehát emberileg és költőileg is Ady ennek a kornak a legnagyobb lírikusa. Nem félek attól, hogy emiatt a véleményem miatt sovinisztának tarthatnának, Budapest, 1968. január