Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Komlós Aladár

KOMLÖS ALADÁR Sajnos nincs, nemigen van kapcsolatom a mai fiatalsággal, úgyhogy inkább csak sejtem, mint tisztán látom Ady viszonyát a mai olvasóközönséggel, de az a benyomásom, hogy Ady ma az utókornak a purgatóriumszerü részébe érkezett, ami törvényszerűen elkövetkezik minden nagy költőnek az utókorában. Magyarán, ma bizony tudomásom szerint kevésbé szeretik őt, mint az én nemzedékem szerette. Ady Szabolcskáék után érkezett. Ugy éreztük, hogy felvágja a nyelvünket, Uj világokat tárt fel számunkra. Utána másképp láttuk a világot, a magunk életét, a magyar életet, s az életet, mindent. Ezért jelentett o— lyan sokat. Megtanított kifejezni dolgokat, amelyekre azelőtt nem volt nyelvünk. De látni is dolgokat, amiket azelőtt nem láttunk, és nem éreztünk. Úgyhogy Ady egy időre valóban olyan hatással volt az én nemzedékemre, hogy úgyszólván eltakarta előlünk alakjával az egész korábbi költészetet, csak Ady volt és senki más. Volt egy ilyen korszak. Bár látszólag nem eleven hatóerő, másokon át, azokon a költőkön át, akikre hat, akik közvetlenül vannak jelen a mai irodalmi életben, ezeken át Ady közvetve,de áttételesen ma is itt van. József Attilára gondolok, az egész ujak közül pedig Juhász Eerencre is.