Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Eörsi István

szépen rímel József Attila sora: "Nincs alku - én hadd legyek boldog" - aholis az "én"—t a költő vitathatatlanul a világgal való teljes azonosságban gondolta el. Az ilyen magatartásbeli, morális megegyezések sokkal élesebb fényt vetnek a hagyomány kontinuitására, mint bármilyen politikai vagy filológiai párhuzamocskák. Ady mai hatását és befolyását erősen korlátozza, hogy ez a pátosz, legalábbis a régi formák közt, nem folytatható. Az igazságok nem költői privilégiumok immár, kikerültek az utcára és eközben bizony be is sáro— zódtak valamelyest. Az uj szereposztásban a költő nem lehet vátesz, hős,de még gyújtópont és választóvíz sem. Ehhez járul, hogy az Ady halála óta eltelt időszak darálómalmai elől menekülő költők bensőleg is fokozódó mértékben alkalmazkodtak uj lehetőségeikhez, és ezek alapján bámulatraméltó életmüveket hoztak ugyan létre, de többnyire az alkalmazkodás abszolutizálásának megideologizálása segítségével. Ebben azonban jónéhányukat zavarta Ady. Igy hát nem Ady modorosságai, stiláris bukfencei, egyenetlenségei okozzák, hogy oly sokan, és oly sok kiválóság is kitagadná, őt az élő magyar irodalomból;.Igazi rengeteg rossz verset irt, ezek arányszáma nem nagyobb, mint legkiválóbb kortársaié. Még legvégletesebb ellenfele, Kosztolányi is harminc verssel engedi a halhatatlanságba - ki irt harminc halhatatlan verset 19o6 és 1919 között? Különben isi a költészetben mindig a legnagyobb teljesítményeket jegyzik, és nem az átlagot az amerikai távolugró a maga 890 centiméterével alighanem emlékezetesebbet alkotott, mint azok, akik rendszeresen megugorják a 8 métert, de többre nem telik tőlük. Nincs értelme mennyiségi szempontból felbecsülni Ady teljesítményét. Meggyőződésem ugyanis - és Kosztolni