Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Garai Gábor

kalom ihletéséből támadt Tersekről és publicisztikáról van itt szó. Sokan félnek ettőli hátha holnap nem lesz érvényes az, amit én ma mondok. De, az, aki hisz a maga igazában, s aki ráadásul még zseniális is, mint Ady, annak ugy látszik,hogy ilyenkor is és ilyen nehéz,szinte lehetetlen vállalkozásokban is sikerül időtállót és maradandót alkotnia. Mi az oka annak, hogy Adyval olyan nehéz betörni a világirodalomba, - hangzik a következő kérdés.Hát nagyon okos lennék, ha én ezt pontosan és részletesen meg tudnám indokolni. Mindenesetre hadd legyek optimista, ügy érzem, hogy az utóbbi években történt egy-két olyan lépés, ami arra mutat, hogy nem is olyan lehet

etlen.Arról nyilván mér nem lehet szó, mert egy bizonyos fáziseltolódás történt, hogy tömeg-népszerüséget vivjunk ki Ady számára. De azt, hogy legalább a szakma, Európa költői vagy a világ tájékozott költői és irodalmárai valahol, legalábbis a saját házi, megíratlan lexikonjaikban odategyék Adyt, ahova való, erre történtek lépések. Az elmúlt években én talán a legkiemelkedőbbnek a német fordításokat tartanám. Franz Fühmann Ady-forditásai számomra a csoda erejével hatottak, mert ugy érzem, hogy amennyire forditésban lehet, a német költőnek sikerült átmentenie Ady hangját ugy, hogy azok a szóösszetételek, szimbolikus eszközök, nyelvi eszközök, képek, amik Adynál szerepelnek, az eredetiség varázsával hatnak anélkül, hogy ezek valamiféle német szecesszióra vagy a német expresszionizmus valamely válfajára hasonlítanának, és anélkül, hogy elavultnak tetszetének. De nem tartom jelentéktelennek azt sem, hogy a franciák kiadtak a Corvina közreműködésével egy Ady-kötetet.Igen változó ennek a színvonala, sokféle költő más-más felfogásban forditott illetve adaptált verseket. De itt is