Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

len, én is, hát Pongrácz lett a nagy élelmes még pedig olyan mólon, hogy midőn hideg lett, elkérte tőlem a bundámat, én odaadtam neki: Jart is benne néhány napig, s miután látta, hogy nincs bolt elszelelt es magával vitte a bundámat is. Ugyanaz nap a szobaaszszony a szállóban egy másik rémhírt is hozott t.i. Pongrácz aï teljesen eltetvézte a szobát, ahol lakott, s amelynek négy napi számláját természetesen rajtam akarták bevasalni. Bementem magam is a Pongrácz úrtól elhagyott szobába... Be nem akarok viccelni: katona voltam sok tetíít... Eh ízléstelenség, de így történt. Ezután már ránk is gyanús szemmel néztek a szállóban, és utolsó pénzemmel föltörtünk költözködni... ki télbe. így most már a Szeremlei utca 12. sz.-ban lakunk. MÍg ezek történtek Fáy csak festett, festett én pedig s színdarabomat forgattam a fejemben. Esküszöm uram, hogy nem volna cso:";a, ha ilyen körülmények közt a legépkezláb színdarabból is egy idióta lenne. Hagyján. A munkám mégis csak halad; Fáy azonban nem tudott egy képet sem eladni. Tegnapelőtt végre megkapta a helybeli alispán portréját, de akkor mar egy vasunk sem volt; és az alispán csak holnap kezdi az ülést.(Ez a kép jelent vagy 3-5 milliót; ha kész lesz én is ment leszek egy lödre a gondoktól!) Kikor pedig a Szerkesztő ur pénzéből kifizettem a szálló tartozást és a lakást előre két hétre; ez tegnap történt, - maradt százezer koronám. Az alispántól pedig legföljebb egy hét, két hét múlva lehet csak előleget kérni. Addig mi iísz, nem tudom. Mindenesetre küldök egy novellát holnap v holnapután a k. Szerkesztő úrnak, a többit balsorsomra bízom. Mit tehetnék egyebet, - dolgosom... Talán a Szerkesztő úr küld valami előleget és fog írni egyszer már néhány sort is. Ez az utolsó gon dolatom. Kérem küldjön

!! I ! Hamvon alázatos vagyok, nagy bajban va gyök. Komolyan!! Üdvözli hálás híve Pap.