Macht Ilona szerk.: József Attila. Négyszemközt az utókorral. József Attila fényképeinek ikonográfiája (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Intézet, Budapest, 1980)

Előszó

dőljünk csak Adyra, Móricz Zsigmondra, Babitsra, de akár Jókaira is), a fényképezés nem kapott különösebb jelentőséget József Attila életében. Mégis, a Vágó Márta által lejegyzett sorok arról tanúskodnak, József Attila számára nem volt közömbös, mit ment meg a fényképezés emberi vonásaiból az utókor számára, miként állítja testi valóját a késői szemlélő elé. A sors azonban nem volt kegyes hozzá e téren sem. Mintha életútjának tragikumát tükröznék a fotók is: a róla készült képek nagy része amatőrök alkalmi produktuma — a kor hivatásos és neves fotósai, egy-két esettől eltekintve, nem vettek tudomást róla. Ennek ellenére fel kell tennünk a kérdést, miként állítják elénk József Attilát a fotók, s énjének belőlük kirajzolódó legfontosabb sajátosságai hogyan viszonyulnak ahhoz a képhez, amelyet a költőről más források őriztek meg. Ha röviden visszaidézzük magunknak a fentebb leírt két epizódot, nem nehéz észrevennünk, hogy visszaemlékezésében Vágó Márta József Attila életének két különböző időszakából származó fotókról beszél. A képek keletkezése között mintegy nyolc év telt el. Bizonyos ugyanis, hogy a visszaemlékező szavai az 1928. évi ürömhegyi kirándulás jeleneteit megörökítő, ma is meglevő felvételekre (1. kötetünk 23—26. sz. képeit) és József Attila 1936-ban csináltatott portréira (62—64. sz. képeink) vonatkoznak. Az előbbieken a vidám, kamaszos, „vigyorgó" József Attilával, az utóbbiakon a szomorú tekintetű, bajuszos költő arcával találkozunk. A portrék születésekor a tömött bajusz úgy hozzátartozott már József Attila személyiségéhez, mint ahogy ifjú korában sűrű, hullámos haja. Mindkét külső jegy lényegi eleme volt megjelenésének, s aligha véletlen, hogy e jegyek a versekben is szerepet kaptak. „Dacos, vad erdő sűrű nagy hajam. / Már meggyötörte asszonyujj viharja, / forró száj baglya néha megzavarja. / Alatta zúg a gondolatfolyam" — írja tizennyolc évesen {önarckép) s tíz évvel később: „Bajszom mint telt hernyó terül / elillant ízű számra szét." {Reménytelenül) Az idézett versek tanúsítják, az említett jegyek meghatározó szerepe a