Macht Ilona szerk.: József Attila. Négyszemközt az utókorral. József Attila fényképeinek ikonográfiája (Fotótéka, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Intézet, Budapest, 1980)

Előszó

költőben is tudatosult. A két jegy közül a telten elterülő bajusz volt a szembeszökőbb, s hogy mennyire volt az, leginkább a kortársi visszaemlékezések érzékeltetik, melyekben a bajusz felemlítése sűrűn visszatérő motívum. Benedek Marcell már az ürömhegyi időszak kapcsán „furcsa, vékony, nagybajuszú fiú"-ként említi József Attilát,^ a bajusz azonban — éppen az ekkori képek bizonyítják — csak mintegy egy évvel később, 1929 nyarán válik külsőjének jellemzőjévé. Szólaltassuk meg ezek után a kortársakat, s nézzük, visszaemlékezéseik alapján hogyan jelenik meg előttünk a költő alakja. „Alacsony termetű, arányos testű, kellemes megjelenésű, arcának ritka értelmességet eredetivé tette petőfies bajusza" — jegyzi le Fábián Dániel.

3- Acsády Károly egyik találkozásukat említve így ír: a csilingelő ajtón egy szögletes képű, busa bajszú fiatalember lépett be."

4- Nagy Lajos a költőre emlékezve vissza, a „kisbajszú, hetyke, nyílt tekintetű, mosolygó legénykére" gondol,^' Bányai László pedig ekképp jeleníti meg őt: „A boltozatos homlok alatt dús szemöldök, mongoloid jellegű, élénk tekintetű szemek, erős pofacsontok, beesett arc, széles orr, tömött bajusztól árnyékolt keskeny ívelésű száj."^ Németh Andor, a közeli barát, ilyen képet fest József Attiláról: „Sovány fiú volt, zöld színű, kerek fejű. Kiugró pofacsontjai, tömpe orra, valami szokatlan a belső szemárkok szabásában, tibeti pásztorok, kínai földmunkások könyvekben ábrázolt képeire emlékeztetett. Petőfire is hasonlított. Sörtés bajuszkájával, állandóan izgő-mozgó ádámcsutkájával a megszólalásig Petőfi volt néha, az olajnyomatok Petőfije."

7, Nádass József szerint „Testi megjelenése nem volt az, amit a hétköznapi ízlés »szép« -nek nevez. De volt valami megnyerő, meghökkentő, és ha megszólalt: lenyűgöző benne." Majd folytatva visszaemlékezését, ezt írja: „Látom sovány alakját, gyors, villámló barna tekintetét, csontos ujjainak fürge pergését, a madárszárny-bajusz tépdesését, hallom hangjának néha érdes, recés, néha hirtelen lágyuló mutálását, ,,Q feltörő, rövid nevetését. Az eddig idézett visszaemlékezések a húszas évek végének s