Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Szabó György: Az „expresszív dinamizmus" megjelenése Kassák fiatalkori költészetében

Még nyoma sincs a későbbi költőnek, még kevésbé az avantgardistának. Meglepően hosszú ideig nincsen. A mind szaporább ütemben közzétett versek nem bírnak és nem is akarnak a szenvelgés bűvköréből kitörni. Szemlátomást egy borongós, helyét nem találó ifjú igyekezete nyilatkozik meg így, egy magára koncentráló, de önmagát kifejezni még nem tudó léleké. Nem sokkal később ugyané hetilapban egy másik versének sorai arról tudósítanak, hogy „pokol tanyáz" agyvelőjében, ereiben „tűzfolyók keringenek", és „zokog. .. kósza árnya".

2 Nem mutatnak mást lassan kötetnyivé gyűlő költeményei a Független Magyarország hasábjain sem — ezeket, mint egy híradás közli, Hangok a mi falunkból címmel tervezték kiadni

3 —, holott az időben Kassák már az igencsak forrongó művészetű Párizsban volt. Két héttel azután, hogy e lapban A „futurisme" címmel egy, csak monogrammal jelzett szerző (W. B.) tollából rövid ismertetés jelenik meg az „új irodalmi iskoláról", és ezt a lap „saját tudósítója" küldi — egyébként nem sok jövőt jósolva a mozgalomnak

4 -, költőnk A halál előszobájából címmel jelentkezik a „Vegyes" rovatban egy Adyra emlékeztető poétika jegyében: „bús haláltáncot járnak" a „liliomtestű csitri lányok, csókos fiúk és őszszakállú vének", akik közt ott polkázik ő is, „valami szent zsoltáros nóta mellett, romlott tüdővel, véresen", és „hiába jön a régi bűvös óra: tüzes dalok cifra fuvoláján" nem tud már, „csak sírni, sírni".

5 A következő vers egy antik szobrot énekel meg,

6 s ezt majd egy másik követi, melyben „kifosztott csordák rőt tüzei égnek".

7 A külvilág ebbe a filozofikus, önsajnáló pesszimizmusba nem tud betörni. Vándorútjának elején, még Passauból Gabonahajók címmel küld haza például verset,

8 ám ezek a hajók úgy „ringnak a part alatt", mint „csókharapások friss asszony testen", és csupán dereng még a titkos elszántság: megforgatni a világot. Költőnk Kerüli a zajt. A csöndben él csak Búsan morzsolja le az éveket, S m ig arcára a tegnap szánt redőket, Csodákat nemző új világ vajúdik A sárgakupolás csontfalak megett. Ezek a költemények — s van még több tucat — a Kassák-filológiában mindmáig kevésbé ismertek. Később saját maga e produktumait — ide értve a Renaissance című folyóiratban megjelentek legtöbbjét is — nem nyomtatta ki újra még gyűjteményes köteteiben sem, és föltételezhető, hogy elemzői is nehezen tudták volna frissen elhelyezni a magyar avantgárd atyjának, vezérének sok legendával körülvett életművében. A kezdetek költészete elsősorban természetesen a későbbi fejlemények miatt érdemli meg a figyelmet. De az indulás szituálásának érdekében is. Hiszen ami Kassák e nehézkes verseiből kitetszik, az végeredményben már a kezdet kezdetén „modern" életérzés, mely - ha valamelyest megkésetten is — egy általánosabb európai szemléletbe kapcsolódik, és sokfelé megtalálható. Nemcsak abban a szellemi környezetben tehát, mely Kassákot ez idő tájt körülveszi, hanem végig az egész kontinensen, a szalonoktól a szakegyletekig. Ez utóbbiak - esetünkben — kiváltképp fontosak. Az a verslogika, mely a megkínzott és panaszos személyiséget állítja előtérbe, és a lázadás reményét villantja meg, a német hatás alatt kifejlődött közép-európai munkásmozgalom köreiben is jórészt a lelkes Nietzsche-