Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Szabó Lilla: Kassák Lajos és a cseh avantgárd

munka elismerésének reményében fogant. [...] S még előbb, a Templomépítőkben »a tárgyak zord fenségei között« vonuló végtelen embertömegről álmodik. [. . .] Bfezina templomépítők, erős, okos emberek után vágyódik, akik — miután meggyőzték az emberiséget, hogy fel kell számolni az erőszakot, »a föld koloncat«, a vérnek poklát, amelyben elmerültünk — elhozzák a boldogság ajándékát. Milliókkal vagytok titkos testvériségben összekötve S csak milliók örömében fogtok igazán örülni. Milyen pompásan fejezi ki ez a költői gondolat azt — folytatja Hora —, amire a szocializmus törekszik, s ami a költő szavait a próza nyelvére fordítva az összes társadalmi forradalmak végső célja! Ám hogyan kell mindezt megvalósítani?"

8 Kassák Bfezinával kapcsolatos elismerő megnyilatkozásának része lehetett abban, hogy az 1920-as évek elején a magyar emigráns írók több alkalommal foglalkoztak a cseh költő munkásságával. Ennek során ismét fölvetődött a Brezina és Kassák bizonyos költői törekvései közötti hasonlóság kérdése. Ligeti Ernő az erdélyi Magyar Sztíban megjelent, majd a pozsonyi 7uzben újra közölt cikkében Brezinát az élményekhez való viszony tekintetében „integráló", „konstruktív", „intenzív" lírikusnak nevezi, munkásságát pedig „a kozmikus irányzat felé hajló új költészet iskolapéldájának", melytől — úgymond — a jelenig vezethető a kapcsolat: egészen „Kassák Lajos programjáig".

9 2 A Levél Kun Bélához után három évvel, 1922-ben megjelent Új művészek könyve című antológia eredeti eltervezésében — melyben irodalmi szemelvények is helyet kaptak volna — Kassák változatlanul Bfezinától választott verset a cseh irodalomból: Hajós Sándor fordításában a Növények világa című költeményt.

10 Pedig ekkorra már, 1920 és 1922 között lezajlottak a cseh avantgárdon belüli — a proletárművészet feladatának kérdéséből kiinduló —, a cseh avantgárd legjelentősebb mozgalmát és irányvonalát, a poétizmust életre hívó viták, melyekben kétségkívül jelentős szerepet kapott Brezina költészete. Alakja „vízválasztóként" volt jelen a polémiákban olyan értelemben, hogy ő példázta a szimbolizmustól a proletárköltészet és a poétizmus felé vezető modern cseh irodalom fejlődésvonalát. Nagysága, jelentősége mégsem nőtt túl az őt követő megújhodó cseh költészet és művészeti kritika olyan kiváló képviselőin, mint S. K. Neumann, akinek költészete az individualista szimbolizmustól a kollektivista civilizmuson

11 át az avantgárd felé vezetett, s aki művészetében és közéletiségében nemcsak a munkásmozgalom pártján állt, hanem annak pártjában szerepet is vállalt, vagy Josef Hora, Vitëzslav Nezval, Jaroslav Seifert, JiFí Wolker, Karel Teige és mások. A Ma számaiban és az Új művészek könyve tervezett és megjelent változatában nem találunk utalást sem a kibontakozó cseh irodalmi és képzőművészeti avantgárd vitáira, sem pedig képviselőinek tevékenységére. Úgy tűnik, Kassák nem ismerte közelebbről az általa vezetett magyar avantgárd törekvéseitől részben eltérő cseh mozgalom aktuális helyzetét. Az Új művészek könyve tervében a cseh képzőművészetből is a már