Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Csaplár Ferenc: Kassák és Szabó Dezső
Szabó Dezső ezeket kommentálva lebeszélni törekedett Kassákot arról, hogy Tribün legyen a folyóirat címe. „Ez igen Pesti Futár-szagú" — írja, majd az általa megfogalmazandó bevezető terjedelméről, megküldésének határidejéről érdeklődött. Kassák a következőképp elevenítette föl az Egy ember életében A Tett nyitó írásaként megjelent Keresztelőre megszületésének történetét: „írtam neki, és majdnem postafordultával megjött a barátságos válasz, a kért cikkel együtt. Nem hosszú a cikk, de bátor, és úgy látjuk, hogy nekünk való. Megértette levelemet, és nagyon örülünk neki, hogy ő, a már beérkezett író és az állami iskola tanára, ilyen bátran, fenntartás nélkül mellénk mer állani." 24 Már Bori Imre fölhívta a figyelmet arra, hogy Szabó Dezső nevezetes írása elsősorban egyéni megnyilatkozás. „Teli torokkal, öblös prédikátori látnoksággal megírt cikk ez — olvashatjuk Bori tanulmányában —, de mint minden Szabó Dezső-írásban, alapjában véve itt is a magára való tekintetet kell észlelnünk. Nem annyira Kassákék programját fogalmazta meg ugyanis várakozásuk ellenére, hanem a magáét mondja tovább, variálja és gazdagítja, rontva-javítva rajta. Ám az, hogy mégis van egyezés Szabó Dezső írása és A Tett elvei között, az egyes gondolatoknak, mozzanatoknak elsősorban véletlen találkozásából adódik." 25 Kassák néhány hónappal Szabó Dezső cikkének megjelenése után már szükségesnek érezte, hogy saját maga által megfogalmazott írást adjon közre a lap programjaként. 26 Évtizedek múlva ha A Tett történetéből a programadás mozzanatát idézte föl, mindig saját írását emlegette. A Tett 1916. március 20-i számában megjelent programcikk létrejöttében alighanem az is szerepet játszott, hogy Szabó Dezső és a magyar avantgárd mozgalom útja fokozatosan elvált egymástól. Szabó Dezső annak idején nemcsak a Keresztelőre szövegét küldte el Kassáknak, hanem A fül című novellájának kéziratát is, a következő megjegyzéssel: „A fül című beszély a múlt ősszel nem állotta ki a még tapasztalatlan és ideges cenzúrát. Ha jónak látja, próbáljon valamelyik számban szerencsét vele." A fül közlését Kassák sem tudta a sajtócenzúránál engedélyeztetni. A közlést azonban ekkor már maga Szabó Dezső sem akarta, sőt határozottan visszavonta erre vonatkozó ajánlatát. Akkori helyzetében ugyanis nem merte vállalni, hogy egy merészen háborúellenes novella megjelentetésével a hatóságok figyelmét ismét magára vonja. Ugyanakkor maga A Tett, különösen az erőszakolt modernkedés és a modorosság vétségében többé-kevésbé joggal elmarasztalható versanyag csalódást okozott neki. Kritikai megjegyzést már az első szám elolvasása után tett Kassákhoz írott levelében: „ájul, ájuló, ájulás akarás elgondolás lendület feszülés kútmérgezés szívós etc etc etc etc etc szavakat borzasztóan nem használnám már többé!" Valamivel később Kassák ismételt ösztönzésére nyíltan kifejtette fönntartásait: „nem szeretem A Tett egyetlenegy számát sem, s azt hiszem, hogy barátaid és Te is hamis útra tévedtetek. És ezt olyan mondja, aki minden régiség és minden lehető modernség minden elképzelhető huncutságaihoz bőven hozzá van szokva, aki nem botránkozhatik, nem lepődhetik meg, és nem lehet elfogulva. Különben fiatalságotok mellett a dolog nem tragikus, és mindenképpen jogos. Amit mondok formára és tartalomra egyaránt. A buta érzésemet talán ebbe tudnám jó hülyén összefoglalni: hogy mindnyájan, minden szótagban borzasztóan eredetiek és zsenik vagytok, s ezt a két tulajdonságot én a legveszélyesebb betegségnek tartom minden művészetben, de legérthetőbbnek minden fiatalságban. Meglehet, hogy élőszóval okosabban tudnék beszélni a dologról, de lehet az is, hogy általában nincs igazam, s nagy butaság az, amit ándungolok."
