Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Bori Imre: Kassák Lajos „sötét világa"

esztétikai irányváltásának leglogikusabb következménye. Ezt példázza — talán a legszemléletesebben — a Májusi ének című elbeszélése a Kha/abresz csodálatos púpja című novellás könyvében: „Híg, zavarodott elmével állt a tomboló embersűrűben. Kezében még mindig ott volt a vörös csokor, s már semmi vágyat, akaratot nem érzett magában. Körülötte véres testtel, erőtlenül hulltak el a lázadó emberek, és őt még mindig előbbre szorította a féktelen ár. Egy ideig még állt, s ha szikrányi öntudat villant az agyába, még bújt, menekedett a biztos halál elől; aztán valami éles, de nem is nagyon fájó lökés a megtaposott hullák közé taszította. S mintha semmi, semmi különös nem történt volna, körülötte maradt minden a régiben. Még volt ereje, hogy felkapaszkodni próbáljon, de az ormótlan csizmák, bukdácsoló, eleven testek könyörtelenül visszataposták. Megnyugodott. Egy árva jaj sem fért ki már a száján, s az éhes, nagyhitű tömeg ritkuló, véresre lőtt soraival rajta keresztül verekedte magát tovább valami ködös, ismeretlen cél felé." A vizsgált Kassák-novellák másik jellemző vonása az, amit az írótól kölcsönzött kifejezéssel az „emlékből kivirító" valóságnak lehetne nevezni, ahogyan az az Egy szegény lélek megdicsőülése című elbeszélésében olvasható. Megfigyelhetjük, hogy több novellájában is az első bekezdésekben mintegy összefoglalja hősének múltját — leginkább emlékezés formájában. „Szociális lapja" az ilyen részlet a hősnek, s valójában ez a múlt-epizód áll szemben a jelen ha Iái-esetével, s az ilyen megoldási mód révén talál az író lehetőséget arra, hogy hősének teljes sorsképét, ismételten az „egy ember élete" elvet realizálja novel lányi keretek között is. A boldogtalan létről, a sötét világról szóló információk forrásainak tekinthetjük ezeket a jellegzetes bekezdéseket, melyekben nyilvánvalóvá válik a Kassákhősök testi és lelki hibbantsága, halállal való eljegyzettsége. Megrendülhetünk, de a végkifejlet láttán nem csodálkozhatunk sorsukon: láthatatlan társadalmi hatalmak és pusztító ösztönök kormányozzák halálba a hősöket. „Szomorú gondolatai visszavitték szegény életébe . . ." — vezeti be jellemző módon A harmadik ember című novellájának ilyen múlt-epizódját. Ezek a múlt-epizódok is rendszerint a hős élete kritikus pontján találhatók az elbeszélés kompozíciójában; ennek következtében az élet „kezdete" egészen közel kerül az elbeszélés „végéhez". Mert amikor a novellahős „felriadt gondolatai babonás kényszerrel ugranak hátra, és buknak bele a tegnapok mélységébe" (Játék), akkor ez a művészi effektus következik be — főképpen az expresszionista fogantatású novellákban. S mint tapasztaljuk, ezek uralják a kiválasztott korszakot. A létfelfogás határozza meg tehát e novellák formáját, a mese, a csoda, az álom szerepét bennük, s mi több, a szociális krisztianizmus fel-feltűnő motívumához is az expresszionizmus mélyrétegéből, ahol „magmája" van, vezet út. Kassák „misztikája", több novellájának „prédikációs" hangja is erre vezethető vissza. „Próféta" hősei is ennek légkörében élnek. Bár az expresszionista stílvilág a Kassák-novellák kéregjelenségeihez tartozik, elválaszthatatlan a szemlélet és a novella egészétől. Ez a stílvilág lényegében bekezdésnyi expresszióegységekben realizálódik, legyen szó leírásról vagy hasonlatról. Utcaképei például valóban „vakító expressziók": „Villamosok csörömpöltek el előtte, autók ugattak, otromba társzekerek döcögtek föl a horizonton, lármáztak, előzködtek, s mint az ég, véren vett dugárut rejtegettek a két-