Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Bori Imre: Kassák Lajos „sötét világa"
oldalt hullámzó tömeg elől, amely céltalanul hullámzott előre-hátra, előre-hátra, s amely néha, mint valami kettészakadt test, zubogva vermet hagyott magában, s ilyenkor kiforrt belőle egy asszony. A tömeg összecsapott, a dáma elmerült, mint valami eleven, színes fürdőben, és újra megmutatkozott, s mezítelen karjaival, felduzzadt anyányi melleivel most egyenesen az ember felé sétált, játszott a szemeivel, aztán kacagva az eszébe lépett." (Egy szegény lélek megdicsőülése) Vagy: „Mint valami torz, óriási pofák kérődztek a nehéz kapuszárnyak, és telt és ürült, hangoskodott az utca; mély, tompa színek és kínálkozó vörös kacagások keveredtek a feltaposott aszfalton. Görbült, elhervadt katonakoldusok és pávás, hetyke asszonyok figuráját dobálták vissza az árulkodó tükörkirakatok, az út közepén sáros társzekereket gurítottak csámpás, szakállas állatok, és közöttük, mint valami szörnyű őskori pókok, előzködtek a hasas fiákerek." [Játék) Kassák Lajos „sötét világának" építőkövei ezek az expresszióegységek, közléstömbök, s a szavakig haladva bonthatnánk tovább az oly jellegzetes, kizárólag rá jellemző kifejezést. Annál is inkább, mert maga Kassák is végigment ezen a kifejezést megszabó alakulási folyamaton. E novellakorszak egy pontja az aktivista Kassák-versekkel látszik érintkezni. Itt sem idő, sem mód nincs folyamatos közlésre, mondatformálásra, puszta indulatszavak együttesévé válik az expresszió. Természetes ez, hiszen a Ballada című novella hatodik részében arról van szó, hogy a „levegő színnel, hanggal és bűzzel volt tele", s hogy „egyetlen gomolyag volt az egész világ": „Ágyúszó! Kürtzengés! Villanó acél! Vér! Sárga srapnelek, mint zúgó cserebogarak! Vér! Puskaropogás! Vér! Vér! Vér! Letiport zászlók! Repülő embercsonkok! Égő földhányás! Istenhívás! Bombák! Sírva-káromkodás! Gázbűz! Eget kapáló lovak! Tűz! Vér! Fájdalmas, hosszú vonítások! S aztán egyszerre csend. Nagy, görcsökbe rántó csend." Több, itt és most nem említett alkotóelemmel egyetemben ez a csend is állandó eleme az 1910-es évek Kassák-novelláinak, melyek a korszak magyar prózairodalmának sajátos és szuverén tartományát képezik. Egy autentikus prózavilág várja feltérképezőjét mind szociális, mind stilisztikai vonatkozásban. Mert Kassák Lajos „sötét világa" minden más irodalmi „sötét világtól" különbözik — s ennek irodalomtörténeti tudatosodása sem várathat sokáig magára! JEGYZETEK 1. Gáspár Endre: Kassák Lajos. Az ember és munkája. Wien, 1924. 2. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Szerkesztette: Szabolcsi Miklós. Bp., 1966. 213. 3. Rónay György: Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükrében. Bp., 1971. 28. 4. Kassák Lajos: Egy ember élete. Bp., 1983. I. köt. 577. 5. Uo. 575. 6. Bori Imre — Korner Éva: Kassák irodalma és festészete. Bp. ( 1967. 16. 7. Kassák Lajos: i. m. I. köt. 563. 8. Uo.558.
