Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Dokumentumok - A Ma és a Tanácsköztársaság. Közli: Cs. F.
7. Kassák Lajos - a Szellemi Termékek Országos Tanácsának [Budapest, 1919. július 8.] Szellemi Termékek Országos Tanácsának, Budapest, 1919. július 8. Budapest. Folyó hó 5.-én kelt átiratukat megkaptuk és tudomásul vesszük, hogy lapunk szünetelését papírhiány miatt elrendelték. Bátrak vagyunk azonban figyelmükbe ajánlani, hogy a papírközpontból részünkre kiutalt papírmennyiségből még 20.000 ív van nyomdánkban. Ez a papírmennyiség azonban, mivel egyik oldalára már rá van nyomva lapunk vörös színű feje, — nagy papírpazarlás nélkül — más nyomtatványhoz fel nem használható. Igy tehát éppen a papírmegtakarítás szempontjából kérjük a Szellemi Termékek Országos Tanácsát, hogy a részünkre már félig feldolgozott papirost a Ma további megjelenéséhez engedélyezni szíveskedjék. Ehhez a papírmegtakarítási indokolásunkhoz még hivatkozni vagyunk kénytelenek a Ma négy év óta folytatott hivatásszerű politikai és művészeti munkásságára, és remélni merjük, hogy amennyiben a Közoktatásügyi Népbiztosságnak munkásságunk ellen elvi kifogása nincs, lapunk további megjelenését engedélyezni fogja. Kérvényünkre kérjük a Sz.T.O.T. megértő és mielőbbi válaszát. Elvtársi üdvözlettel : Kassák Lajos a Ma szerkesztője 8. Kassák Lajos: A világ új művészeihez/ [Budapest, 1919. július 8. után] A világ új művészeihez! Egy magát emberré váltani akaró osztály gondolataiban meg nem értett, cselekedeteikben egyedül cselekvő művészei kiáltanak felétek testvéri szóval. Figyeljetek, vérszínű kérdő és felkiáltó jelek lázadnak ki a hangunkból, s ami értelommé sűrűsödik belőle, az a mi leverhetetlen hitünk az örök forradalomban. Szerintünk egy a törvény: folytonos előbbre mozgás a nagy életben, különben minden csak bujkálás gyáva önmagunk elől, vagy lemondó várakozás a halálra. És mi nem félünk magunktól, és nem akarunk lemondani az életünkről. A mi életünk a forradalom, és a mi forradalmunk a legszentebb hitvallás a szeretetben. Megismertük az életet és bennünk van a törvény. Nincsenek gyökereink a múltban, és nincsenek gyeplőink a jövőbe. Egyetlen világbakiáltásunk is kibuggyant vér az életünkből: Ember hol vagy! Az új művészet lényege a tragikus idők felérzése és értelemmel megvilágosítása a vajúdó időbe. Az új művész hivatása az elnyomottak butaságába és az uralkodók kalmárspekulációiba veszett emberiség önmagára ébresztése. Nem egyéni megdicsőülés tehát, és nem tömegművészet a néptribunok értelmezésében. Ezzel legyünk tisztában. Mert csak ezen a megismerésen keresztül vezet az út a ma igazságához, az egyetlen reális igazsághoz, az élethez, hozzám, hozzád, az Emberhez.
