Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Dokumentumok - A Ma és a Tanácsköztársaság. Közli: Cs. F.

Ez a mi követelésünk a művészetet alkotókhoz és a művészetet befogadókhoz. És ezzel az egytenyérre emeléssel egyenlővé tettük az ajándékozót az elfogadóval. Mert amint nincsenek kiszolgálók és kiszolgáltak, úgy ne legyenek megdicsőültek és megszégyenültek. Jelszavunk az: Ember. S mi emberek vagyunk a művészetünkben, s amint nem voltunk a burzsuá osztály kiszolgálói a múltban, úgy nem akarunk semmiféle osztály kiszolgálói lenni a jövőben — nem akarunk, ha annak az osztálynak proletariátus is a neve. És itt van a testvért kereső szavunk fénye és melege. A mi utaink az egyenlőség országába sietnek, és a mi zászlónkról a tett igéje harsan. Nem a gyűlöletes, hanem a megváltó tetté. Egyedül csak ez a hang lehet a ma igazságos hangja. Testvérek! Mikor jelzéseket kiáltunk felétek a történelmes földről, akkor buzogányos kezű rombolókat és megtisztult fejű építőket keresünk bennetek a forradalomhoz, A szabadító gondolat pionírjait verbuváljuk seregélre a keserveivel megáradt tömegből. Abból a tömegből, aki még mindig csak a gyomrát érzi, és minden jóremény megint veszendő. A fellázadt proletariátus energiái halálosan egysínre kötöttek, s a gyulladó világ fölött kongatnak a temetések órái. Tisztán lássanak a látók. A forradalmat nem lehet egyetlen kérdés, egyetlen motívum megoldásának a szolgálatába okoskodni. Mert a forradalom nem eszköz az élet meghódításához — a forradalom maga a cél: az Élet. Értsük meg: a mai világmegmozdulás elsősorban nem egy új világ kezdetét, hanem a régi befejeződését jelenti. Nem az uralkodás együttes és egyéni megtagadását, hanem annak erőszakeszközökkel való meghódítását. Nem a burzsoá ízű szociáldemokrácia értelmes túlfejlődését, csupáncsak legteljesebb formába evoluálását, a terrorisztikus szociáldemokráciát. De felszakadtak a perspektívák. A tragikus egyesek, mint a mitológia elátkozott angyalai már magukban hordják és szentségesen felmutogatják a forradalom egyetlen biztosító zálogát: a cselekvő öntudatot. És most jött el a mi időnk és a ti időtök, testvérek, akik a történelmi materializmus alapján az ember lelkét akarjuk felgyújtani. A gazdasági kérdés megoldásának kihangsúlyozása nem elegendő az emberi életlehetőség megoldásához. A tömegek már eleget koplaltak ahhoz, hogy bármikor készen legyenek sorsuk pillanatnyi megjavításáért a lázadásra — most azonban, mint eddig soha lehetségesebben, az ösztönös lázadás tudatos forradalommá mélyítéséről és állandósításáról van szó. A reális erők felszabadításával most az absztrakt fogalmakat is át kell értékelni. A marasztaló sarak lerázásával egy időben meg kell fáklyázni az egyetlen célirányt is. Mert csak a folytonos messzebbre kívánkozás erősíthet meg a pillanattal verekedésben. Mert csak a lélek felszabadulása biztosíthatja a felszabadult testet az újra igába töréstől. Testvérek, kiknek szomorú-örömös lelkéből a tudomány, technika és politika egycélú élete zúdul fel, ti tudjátok csakúgy, mint ahogyan mi tudjuk — nem lehet másképp. Tudjuk, a forradalom megindítói közvetlen gazdasági okok, de megállíthatatlan tartói a feleszmélt pszichikai erők. A tiszta egységes tudat. És a világforradalomnak ez a belénk született törvénye kiált most felétek. Uj Művészek! A forradalom káoszában nyújtsátok a kezeteket, hogy egyvérűséggel összezengjen bennünk a forradalom harmóniái Az osztályérdekeken túl az emberiség érdekeiért. Az osztály diktatúrája fölött az eszme diktatúrájáért.