Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Reisinger János: „Hanem hát ki vált meg engem?" (Babits és a kereszténység; Babits és a katolicizmus)
A Babits-szakirodalomban nem mai keletű az a magyarázat, mely a költő krisztocentrizmusát a szenvedés vállalásában vélte megragadhatni. Fölvethető a kérdés: a szenvedés elfogadásával nem azt fogadta-e el a költő közvetetten, amit közvetlenül tagadott: a rossz egyetemes erejét, az ember bűnösségét? S nem került-e így vajon ugyanannyira közel a megváltáshoz? ,,Mintha az egész babitsi pálya kinyílnék innét: az anima naturaliter christiana, amíg eljut a szenvedésen át odáig, hogy voluntariter legyen keresztény" — állapította meg Rónay György. Szabó Ferenc „a halálfélelemtől a keresztény reménységig" vezető úton látta a költő utolsó éveinek szellemi pályáját. Hasonlóképpen érvelt Melczer Tibor a Jónás könyvéről szólva. Németh G. Béla már óvatosabban, „vallásos és egyházias hit"-ről tett említést a Balázsolást elemezve. 7 A magunk részéről úgy véljük, a szenvedés elfogadása önmagában még nem képvisel sajátosan keresztény értéket, noha előkészítője lehet a hitnek. A szenvedést például a sztoikus is vállalja, s nem is közönséges elhatározással. De mennyire más lelkületet takar, ha a nagyság jeleként, a hősiesség tudatában teszi, mint a keresztény esetében, aki jól tudja, hogy a golgotai kereszt ad ehhez is erőt. Hogy Babits esetében inkább az előbbiről, mint az utóbbiról lehet szó, azt az Esős nyár önvallomása közvetlenül is tanúsítja. Lovass Gyula a Himnuszból a „fájdalom megváltó hatalmát", a Pesti éjből „a közös szenvedés tisztító erejét" olvasta ki. 8 Az egyéni szenvedés vállalásán túl valóban megjelenik Babits későbbi lírájában a másokért aggódás, a részvét magatartása (A Jóság dala, Cigány a siralomházban, Mint különös hírmondó .. Verses napló, V., Balázsolás, stb.). De lássuk csak, mi ennek a fölismert életszabálynak a fedezete! Éppen a Pesti éjben olvassuk: [. ..] mint aki erős szöggel szögezve egy keresztre, úgy csüggnék Isten eleven keresztjén, amelyre minden élet rászögezve kínjaik föloldódnak a keresztény „lelkek-egyességében". Drága oldás, hol a kín a kínnak titkos orvosa, mert eggyé, mint kereket a forgás, olvasztja mind a szívek ritmusa, mely az Élet ritmusa. Minden bűnöm oldódjon az Életbe! [...] Az idézet első négy sora nyomán még támadhat olyan érzésünk, hogy Babits a krisztusi áldozat megmentő példáját mutatja meg, hiszen több versében is aktualizálja a megváltás művét (Bénára, mint a megfagyott tag, Szentjánosfő, Eucharistia, Csillag után stb.). Az ötödik sortól kezdve azonban kitűnik, hogy költőnk számára több bátorítás származik régvolt emberek magunkéval közös sorsából; a schopenhaueri „Mitleid" tartalma fűti a „keresztény lel7 Rónay György: Napló, 1946. június 14. (Sajtó alatt); Szabó Ferenc: Babits a halál pitvarában (1964) In: Uő: Távlatok. Róma, 1970. 65.; Melczer Tibor: Egy költői magatartás kettőssége Babits Jónás könyvében. ItK, 1972. 3. és Uő: Babits Mihály: Jónás könyve. Borsos Miklós albumához. Jelenkor, 1978. 7—8.; Németh G. Béla: A szenvedés verse. Babits Balázsolásáról. In: Uő: Létharc és nemzetiség. Bp., 1976. 493. 1. 8 Lovass Gyula: A katolikus Babits. Katholikus Szemle, 1941. 341. 1.
