Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)

Babits-ellenes támadásait is folytatta — mindhalálig. Melczer Tibor figyelmeztetett bennünket, hogy Hatvány még 1959-ben is, Ady-kötete Hevesi Andrásról írott jegyzetében is szükségesnek véli leszögezni, hogy 1936-ban azért támadta a fiatal írót, mert „Hevesi éppen úgy, mint az Ady utáni nemzedék számos tagja, a Babits-féle Nyugat hatása alatt balról jobbra, a radikalizmusból a konzervativizmus felé fordította az ifjúság világszemléletét."

1

'

2 Figyelemre méltó, hogy Hatvány csupán Babitscsal szemben volt ilyen következetes. Az 1919-ben a javak egyenlő elosztását tervező Móriczcal, aki ráadásul 1921-ben durva támadást írt Das verwundete Land című könyvéről,

113 már 1931-ben megbékült. Itt jegyezzük meg, hogy egy 1922 utolsó hónapjaira datálható, Berlinből küldött levelében Babitstól — miután minden érte tett lépését felsorolta — helyreigazítást kért.

11

'

1 Meg is kapta Fenyő Miksa tollából a Nyugat 1923. február 1-i számában. így: „Különb, leleményesebb, mozgékonyabb harcosát az irodalmi irredentának alig tudok elképzelni, mint Hatvány Lajos: az a könyv, melyet Das verwundete Land címen a magyarság katasztrófájáról írt, bizonnyal nem a legmélyebb könyv [...], de a külföld számára, mely eddig Magyarországról semmit sem tudott s szívesen osztályozta a Balkán rovatba, valósággal reveláció e könyv .. ,"

115 [Kiemelés: T. J.] Hatvány Lajos — immár Bécsből — nyugtázza Fenyő cikkét: „Milyen nehéz volt német könyvemről a Nyugat elégtételét kizsarolnom" — és megküldi Babitsnak Csendes napok és hangos esték, valamint A gyalu grófnő című könyveit.

116 Ezekről azonban a Nyugat nem közölt recenziót. Móricz Zsigmonddal tehát, mint említettük, 1931-ben megbékült Hatvány Lajos. Kijelentette, hogy Móricz néhány írását, így a Szegény embereket és az Árvalányokat a legjobb magyar novelláknak tartja. Kommentárja: „Emberfeletti kín az. mikor egy szétmarcangolt lélekben követelik jogaikat harag és szeretet" — majd így folytatja gúnyosan: „Babits könyörületes volt. Könnyített kínjaimon. Tizenkét év óta alig írt olyat versben vagy prózában, ami kiváltsa bennem a régi lelkesülést. Eltettem, mint valami gyöngysort, bársonytokba Babits első, szép korszakának írói emlékét, ragaszkodom is hozzá . . . Van egy másik Babits nevű kisfaludysta, akire aztán kedvem szerint haragudhatom, mert sem az írása, sem a törekvései nem érdekelnek."

117 1931-ben valóban volt már egy „Babits nevű kisfaludysta", de 1929 tavaszán, bár jelölték a költőt, helyette József főherceg lett a Kisfaludy Társaság tagja. Amikor még nem dőlt el az 1929-es jelölés eredménye, 1929. május 16-án lett Zsolt Béla A Toll főszerkesztője. Az általa szerkesztett első szám utolsó irodalmi közleménye egy anonim szerző által írt Babits című glossza. „Babits Mihály kivált a Nyugat szerkesztőségéből — kezdődik a névtelen írásmű —, felolvasást tart az Akadémián s most, Vargha Gyula halála után, alighanem bekerül végre a Kisfaludy Társaságba is. Vannak, akik csodálkoznak ezen az irányváltozáson. Mi nem. Babits Mihályt egész életében tévesen ítélte meg a közvélemény, amikor a destruktívek közé sorolta. Másból, mint a hivatalos magyar irodalmi fórumok teljes közönyéből és vakságából meg sem érthető, miként sodródott egyáltalán a tradiciós formák és eszmék e nemes tisztelője a 1,2 Hatvány Lajos: Ady. Cikkek, emlékezések, levelek. I. k. Bp., 1959. 559. 1. 113 Móricz Zsigmond: À világ ítélőszéke előtt. Nyugat 1921. febr. 1. 244. 1. 114 Lásd a UO. számú jegyzetet. 115 Fenyő Miksa: I. m. 130. 1. 1,6 Hatvány Lajos — Babits Mihálynak. Wien [1923.] OSZK Fond 111/557/18. 117 Hatvány Lajos: Kedves Móricz Zsigmond! I. h. 480. 1.