Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Rába György: Babits-esszéből Babits-vers (A költő lényegszemléletéről)
RÁBA GYÖRGY: Babits-prózából Babits-vers (A költő lényegszemléletéről) Első verseskötetének korai, beköszöntő ódáitól kezdve a változást, a mozgást énekelte. Dicsőítette a hérakleitoszi „folytonfolyású" alakulást (In Horatium), a vakmerő újrakezdést magasztalta a M ozó fény kép-ben, a nietzschei „örök visszatérés"-t mintázta át az egzisztenciális folytonosság lelki szimbólumává Az örök folyosó-ban, és amikor Bergson hatása alá került, az önkéntelen emlékezet szakadatlan, mozgóképszerű áttűnéseivel rajzolta ki személyiségét az Esti kérdés-tői főként olyan, a húszas-harmincas években írt verseiig, mint a korábbiak közül a Ketten, messze, az ég alatt egészen az ősz és a tavasz között-ig. Ebben a szellemi mozgásban magának a létnek a szüntelenségét kívánta érzékeltetni, ahogy filozófiai tankölteményében, a Hadjárat a Semmibe soraiban az élő folytonosság-nak, mint a lelkek íesíé-nek elvét az örök sodor halásza szavaival megfogalmazza. 1 William James tudatfolyam-elvének ösztönzésére Babits már fiatal egyetemista korában kialakított egy poétikai modellt. Az „összefüggő képszalag", ahogy Kosztolányinak 1904. november 17-én küldött levelében nevezte, a tudat mélyén úszó képek folyamatos sorozata, belső látvány, melynek sosincs vége, és a sárközi pásztortülkökre vésett, teljes élettörténetekhez meg a panathenaiavázák végigfutó, végtelen jeleneteihez hasonlítja. 2 De már ugyanabban a levélben elbeszéli, az „összefüggő képszalag"-ra vonatkozó elmélete hamar meg is rendült, ahogy mint az elv poétikai távlatát egyszersmind önbírálatának csíráját elsőnek Rónay György jelezte 3 : Babits „maliciózus tanítómesterek"-et emleget, akik ráébresztették, hogy a „képmeder"-t megszakítják „szigetek"; korábban kimutattuk, az „összefüggő képszalag" kritikája Zalai Bélára és az ő közvetítésével Jean Philippe francia pszichológusra vezethető vissza. Philippe szerint az emlékezés feltétele a kép, olyan jel, amelyről felismerünk valamit: ez a tudat „szigete". 4 Tapasztaláslélektani értekezésében Zalai a tudatbeli változás folytonosságát Philippe nyomán — úgy vonja kétségbe, hogy a „belső észrevevés"-nek szilárd központot, „direct tudás"-t tulajdonít, melyet Hans Corneliusra hivatkozva az emlékezet „dispositio"-jának mond. 5 Zalai ellenvetésének, valamint értekezése okfejtésének hatására, de gondolatmenetében tőle függetlenül Babits a „Ge1 A Hadjárat a Semmibe elemzését lásd Rába György: Babits Mihály költészete. 1903—1920. Bp., 1981. 426—431. 1. 2 Babits, Juhász, Kosztolányi levelezése. (Szerk. : Bella György) Bp., 1959. 53. 1. 1 Rónay György: A lírikus epilógja. In: A nagy nemzedék. Bp., 1971. 98. ill. 103. 1. 4 Jean Philippe: L'Image mentale. 1904. 40—41. 1. 5 Zalai Béla: A közvetlen tapasztalás összefüggés-rendszere. 1906. 30—31. 1.
