Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

DOKUMENTUMOK - Illyés Gyula levelei Babits Mihályhoz (A bevezetést írta, a leveleket válogatta, a jegyzeteket készítette: Téglás János)

Illyés ezután megfordult Babits életének minden fontos állomáshelyén: a Nyugat szerkesztőségében, három egymást követő pesti, illetve budai lakásán, Esztergomban, Szekszárdon s a kórházak és szanatóriumok betegszobáiban. Esztergomba 1929-ben kapott először meghívást, de a látogatásra ekkor nem került sor. Illyés Cecéről 1929. szeptember 15-én Babitsnénak írott levele szerint azért, mert ,,innen ugyanis holnap Bátaszékre s onnan Dombóvárra utazom, ott leszek apámnál pár napig, szabadságom lejártáig. Pestre visszatérve pedig már hivatalba kell járnom."

5 1930. június 15-én azonban már az előhegyi házban is találkoztak (5. sz. levél). Ettől kezdve — egy-két nyarat kivéve — minden évben hosszabb-rövidebb időt töltött Babitsék vendégeként Esztergomban. Tervezték Illyés világának, a pusztának a közös meglátogatását is, de az 1936-os utazás nem valósult meg (37—38. sz. levél). Babits szülőföldjére azonban eljutottak együtt. Illyés 1937. március 25-én elkísérte a súlyosan beteg költőt és családját Szekszárdra, ott felkapaszkodtak a szőlőhegyre, megnézték „a présházat, Cenci néni keresztjét, a végtelenbe nyúló völgyet."

6 És készültek arra, hogy Olaszországban is találkoznak néhány órára, de a San Remo-i díj átvételére utazó Babitsék és Illyés Gyula elkerülték egymást (49. sz. levél). S 1941. augusztus 4-én is találkoztak a Siesta-szanatóriumban, a második emeleten az 54-es szobában . . ., utoljára. Személyes találkozásaikat az udvariassági szokások túlzott tisztelete és a földrajzi távolság néha akadályozta, ezért kapcsolatuk tartásában fontos szerepük volt a leveleknek, írásos üzeneteknek (és a telefonnak) is. Illyés Gyula leveleit Török Sophie gondosan összegyűjtötte és megőrizte az utókor számára, s valószínűleg Illyés Gyula levelesládája is több Babits-üzenetet, írást rejt magában. Levelezésük 1929-ben kezdődhetett, s alig egy héttel Babits halála előtt íródott az utolsó képeslap, Nagybányáról vitt üzenetet Esztergomba. Az első két fellelhető levelet Cecéről küldte (szeptember 6-án, illetve 15-én) Illyés Török Sophie-nak. Ezekben udvariasan, tapintatosan elhárította azt a kérését, hogy Asszony a karosszékben című verseskötetéről kritikát írjon. De azt is hozzátette, hogy a könyv „Nekem igen tetszett, a részletek megindoklásához azonban gondolkodási idő szükséges."

7 Érdekes a levelek időbeli megoszlása: 1929-től 1936-ig 40 levelet kaptak Babitsék Illyéstől és feleségétől (ebből 38-at közlünk). Ezután csökkent a számuk — 1937 és 1941 közötti időből 11 maradt fenn —, ennek az lehet az oka, hogy gyakrabban összejöttek, hiszen Illyés 1937-től a Nyugat társszerkesztője, s a Beszélgető füzetek lapjai szerint hetenként legalább egyszer-kétszer meglátogatta Babitsot. Illyés sorait a közvetlen, szívélyes hang jellemzi, mely szoros összefüggésben van a nagy költőnek, „a két világháború közt feleszmélő emberiség legnagyobb szellemé"-nek

8 kijáró őszinte tisztelet és nagyrabecsülés érzésével, önmagával szemben megengedi a csipkelődést, a gúnyt, de Babitscsal kapcsolatban csak egyszer-kétszer tesz finoman tréfás megjegyzést (12. sz. levél). 5 OSZK Fond III/623 2 6 Babits Emlékkönyv. (Szerk.: Illyés Gyula.) Bp., 1941. 191. 1. 7 Lásd az 5. sz. jegyzetet. 8 Babits Emlékkönyv. 280. 1.