Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Ambrus Katalin: Babits Balassi-képe. Függelék: Babits Mihály: Balassa
A régi magyar irodalom nagyjai közül a másik „kedves", alap-példa és „történelmi" hivatkozási lehetőség: Balassi Bálint. Az ő költészetét, sőt egyéniségét is beleilleszti az európai irodalom történetébe, s ez esetben sem kizárólagos szempont az egyidejűség. Visszatekintve Villonhoz kapcsolja, mint ugyanazt a divatos poétikai formát alkalmazót, 17 John Donne személyében pedig — előre nézve — az élethelyzetek azonossága miatt talál társat Balassinak. John Donne életéről való összegzését a Balassiéval összevetve végzi el: „Mindvégig rabja volt a szerelemnek, s rabja a szegényes életviszonyoknak is, melyekből nem tudott kiszabadulni. Míg élete végén ő is az isten rabja lett." 18 De Balassi alakját, költői tevékenységét elhelyezi a magyar kultúra egészében is kiemelve: az ő személye bizonyítja a „megérést", hogy a magyarság Nyugathoz való „akart" csatlakozása a reneszánsz, a „nagy föllélegzés" idején és hatására — mert a magyar karakter igazán magára talált — változott át „ösztönössé". „Nem a neofita buzgalma szól itt többé, nem a jó tanítvány: hanem a társ, a testvér, a jóban-rosszban osztozkodó, a nagy nyugati lélekközösség embere, ki önkénytelen vesz részt s talán öntudatlan, minden érzelemben, mely e nagy közösségen végigsivít." 19 Balassiban az öntudatos, küldetés-vállaló költőben a magyar líra „öntudatra ébred", s ekkor „megteremtődik" az a magatartás típus, melyet Babits minden korban — a magyar „körülmények hatalma" — jelenlévőnek érez. „Oly érzés ez, a dacos védekezésnek [...] oly attitűdje, mely itt jelenik meg először, s mely azután egész jelentkezésmódjában, szinte még a szavakig, a külföldre való hivatkozásig, évszázadokon át, mind Adyig, meg-megismétlődik a magyar lírában, újra és újra reklamálva az élet és érzés jogát arra, hogy kifejeződjön! a nyelv jogát, hogy beszéljen!" — írja Balassi-tanulmányában a költő szerelmes verseit védő Rimay gondolataihoz kapcsolódva. 20 „Alig van nagy írónk, aki ne kapna egy megvilágító bekezdést vagy sort. Elvetett magok ezek, amelyek nem dobják szét a sziklát, de konok gyökereikkel megőrlik egykor." — jegyzi meg a tanulmányíró Babits módszereiről szólva Németh László. 21 Azt is jellemzőnek tartja, hogy örömmel vállalkozik fordítások, szöveg-kritikák, antológiák bírálatára, így, ezek kapcsán építve fel mondandóját, például „Balassa-képét a Genius Balassa-kiadásának méltatásába illeszti bele." 22 Valóban Balassira jutnak „megvilágító bekezdések", 1924-ben — egy 1913-ban megjelent rövid ismertetés az előzménye 23 — esszé is, tanulmány is, melyet a tudós Babitsról szólók, mint filológiai teljesítményt méltatnak. „Műveltsége, jól tudjuk, akárhány irodalomtörténészével versenyezhet: olvassuk el Balassa-arcképét, amely egész filológiai lecke, éspedig egy céhbeli filológusnak." — értékel Gyergyai Albert. 24 Babits a korabeli kutatási eredmények ismeretében és saját elvárásait követve szigorúan ítélkezik Dézsi Balassi-kiadása fölött. Mindenről van mondanivalója: életrajzról, szövegről, sorrendről, forrásokról. Hiányolja a világosság és célszerűség elvének következetes alkalmazását; bírálja az apró tényekből levont nagy következtetések módszerét, a túlzott aggályosságot és a kritikanél17 Vö. uo. 151. 1. »* Uo. 180. 1. 19 Babits Mihály: Magyar irodalom. I. m. I. k. 369. 1. 30 Babits Mihály : Balassa. In : Esszék, tanulmányok II. k. 104. 1. 21 Németh László: Babits Mihály tanulmányai. I. m. 85. 1. 23 Uo. B3. 1. M Babits Mihály: Balassa Bálint. In: Magyar Irodalomtörténeti életrajzok. (Szerk. : Kardos Albert) Debrecen, 1913. 9—12. 1. 24 Gyergyai Albert: „írás és olvasás". Nyugat 1931. I. 449. 1.
