Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Ferenczi László: Babits, Denis de Rougemont, Priestley és a többiek
Gyergyai Albert egyik szerzője volt a Denis de Rougemont hetvenedik születésnapja alkalmából kiadott tanulmánykötetnek. Említi az esztergomi találkozást, de az ő szövegéből is csak az derül ki, hogy ez valamiféle szokványlátogatás lehetett. Denis de Rougemont tiszteleg a helyi nagyságnál, de nem veszi észre — vagy talán nincs alkalma észrevenni, hogy kora egyik nagy gondolkodójával találkozik. Denis de Rougemont még pályája kezdetén áll, első fontos műveit majd a következő évtizedben írja, noha a Nyugat leközli már Ramuz tanulmányát. 19 Perszonalista filozófiáját részben Heidegger hatására dolgozza ki, akinek Sein und Zeit-jét Szilasi Vilmos 1927-ben Babits Halálfiai című regénye mellett emlegeti, mint egy nemzedék problémáinak és lelki szerkezetének kifejezését. 20 Denis de Rougemont-ra nagy hatást gyakorol Kierkegaard is, akinek franciaországi népszerűsödését részben komoly figyelemmel kíséri, részben elősegíti. „Kierkegaard mértéktelenségem, Goethe egyensúlyom", jegyzi fel naplójába. Babits számára viszont Kierkegaard nem létezik. Az európai irodalomtörténetében csupán egyetlen egyszer írja le nevét Ibsen kapcsán: „Mondják, a Brandban Kierkegaardot rajzolta, a dán filozófust. De mégis egy kicsit inkább önmagát." 21 Az európai irodalom történetében Babits elvétve szól filozófusokról is, Kierkegaard-ról viszont nem vesz tudomást, holott nemzedéktársa, Lukács György fiatalkori esszéjét nyilván olvasta róla. Babits hangsúlyozza, hogy csak azokról ír, akik fontosak voltak számára, és a dán gondolkodó nem tartozott közéjük. A Kierkegaard élmény hiánya nem azért fontos, mert közte és az egy nemzedékkel fiatalabb Denis de Rougemont közötti különbséget jelzi, hanem mert talán részben magyarázza, hogy Az európai irodalom történetébe miért nem veszi fel az általa nemzeti irodalomnak nevezett Ótestamentumot. „A protestáns országok az Ótestamentum olvasásán nevelkednek, melynek hősei, háborúi és csodái Luther óta az igazi antikvitást jelentik számukra", írja Denis de Rougemont. Babits számára nem jelentette azt. Ady közelsége ellenére sem, vagy talán éppen amiatt. A katolikus-protestáns ellentétééi ez aligha magyarázható, hiszen, mint Denis de Rougemont írja a fenti idézet folytatásaként, „katolikus oldalról Chateaubriand bizonyította be ragyogóan a Kereszténység szellemében, hogy a nagy európai irodalom titka a görög tradíció és a bibliai tradíció szintézisében van." 22 Maga Babits, nem sokkal azután, hogy az Ótestamentumot kizárja a világirodalomból, annak egyik legkülönlegesebb darabját, a Jónás könyvét parafrazálja. * # * Negyedszázaddal Az európai irodalom története megjelenése után, és egy évvel Denis de Rougemont antológiájának kiadása előtt, 1960-ban hagyta el a nyomdát Priestley könyve, a Literature and Western Man. Az angol regény- és drámaíró már az első mondatban siet tisztázni, hogy a „nyugati" jelzőnek semmi köze sincs a napi politikához, a „régi földrajzi és kulturális" értelemben használja, tehát Oroszországra éppen úgy vonatkozik, mint Amerikára, viszont egész Ázsia ki van belőle zárva. 23 19 Denis de Rougemont: C. F. Ramuz vagy az igazi realizmus. Nyugat 1928. II. 64—66. 1. 20 Babits—Szilasi levelezés. (Szerk. : Gál István) Bp., 1980. 113 1. 21 Babits Mihály: i. m. 627. 1. 22 Denis de Rougemont: Vingt-Huit siècles d'Europe. 335. 1. 23 J. B. Priestley : Literature and Western Man. London—Melbourne—Toronto— Heinemann, 1960.
