Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Ferenczi László: Babits, Denis de Rougemont, Priestley és a többiek
a művészi erő is hiányzik belőle, amely a felületes útibeszámolókat élvezhetővé vagy érdekessé tehetné. 1968-ban Denis de Rougemont újra kiadta a Paysan du Danube-öt, most már a Journal d'une époque (1926—1946) i5 részeként. Funkciója változott, de most sem vált fontossá. Megmaradt egy széles érdeklődésű, nagy tehetségű ember ifjúkori kísérletének. Nem meglepő, hogy 1928-ban Denis de Rougemont nem tud, mert nem tudhat a legfeljebb még csak tervezett nagy műről, Az európai irodalom történetéről. Már meglepőbb, hogy a Journal d'une époque kiadásakor sem említi meg, egy jegyzet erejéig. Még meglepőbb, hogy a Vingt-huit Siècles d'Europe-ban egyáltalán nem írja le Babits nevét. Holott a nyilvánvaló különbségek ellenére is Az európai irodalom története de Rougemont kulturális (és nem politikai vagy gazdasági) koncepcióját alátámaszthatták volna . . . Európa korábban volt, mint a nemzetei; előbb volt világirodalom, és csak aztán alakultak ki a nemzeti irodalmak ... Nyelvi akadályokkal nem magyarázható Babits mellőzése, hiszen Az európai irodalom története Svájcban németül is megjelent. (A Vingt-huit siècles d'Europe-ban egyébként két rövid magyar szöveg szerepel, az egyik Kossuthé, a másik Petőfié. Vagy Babits egyszerűen elkerülte a figyelmét, vagy az irodalomtörténetek tanúságtételét nem tartotta fontosnak. Hiszen például Ernst Robert Curtius közismert és hasonló szemléletű Európai irodalom és latin középkor című könyvét sem említi. Denis de Rougemont és Babits gondolkodása között pedig a már említetteken túl is volt némi rokonság. Babits a világirodalmat a nagy egyéniségek művének látja, Denis de Rougemont az európai ember két nagy sajátosságának a személyiség és a gép „feltalálását" tekinti. (Ami Babitsnál egyéniség, az a svájci írónál személyiség, a két fogalmat azonos értelemben használják.) Babits az egyéniség felfedezését Szent Ágostonnak tulajdonítja, Denis de Rougemont az ókeresztény egyházatyáknak. A L'Amour et l'Occident, a svájci filozófus 1939-ben megjelent könyve védekezés a nyugati civilizáció felbomlással fenyegető, a személyiséget is veszélyeztető nacionalista szenvedélyekkel szemben, 16 ahogy védekezés volt néhány évvel korábban Az európai irodalom története. Babitstól sem állott távol az a felfogás, mely szerint a hitelerizmus vallás, és az igazi hatékony védelem ellene a kereszténység. ,,[...] a rendszer egyetlen ellenfele a keresztény egyház, azaz a nemzet és a faj vallásával csupán az igazi hit szegül szemben" 17 — írja Denis de Rougemont 1938-ban a Journal d'Allemagne konklúziójában. 1928-ban azonban még nem volt szó a hitlerizmusról. Sőt, perszonalista kutatásait sem kezdte el a svájci filozófus. Csupán egy pályakezdő, de nagyon tehetséges és elbűvölő fiatalember, mint Gyergyai írja 18 róla. A Paysan du Danube beszámolója szerint érdemi beszélgetésre Babits és Denis de Rougemont között nem került sor. Babits mintha meg sem szólalt volna. De Rougemont csupán annyit jegyez fel, hogy a költő felesége, aki maga is költő és „szép", finom borral kínálta. 15 Denis de Rougemont: Journal d'une époque. (1926—1946). Paris, 1968. M Denis de Rougemont : L'Amour et l'Occident. 318. 1. 17 Denis de Rougemont: Journal d'Allemagne. In: Journal d'une époque (1926—1946). 343. I. 18 Albert Gyergyai: Mes rencontres avec Denis de Rougemont. In: Denis de Rougemont — l'écrivain, l'Européen. Etudes et témoignages publiés pour le soixente-dixième de Denis de Rougemont par André Reszler et Henri Schwamm. Neuchâtel, 1976.
