Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Reisinger János: „Hanem hát ki vált meg engem?" (Babits és a kereszténység; Babits és a katolicizmus)

máknál (mint pl. oly sokszor Juhász Gyula hasonló költeményeiben). „A ke­resztény középkor nagy dicsősége a szentek és aszkéták sokaságában van" — hirdette Az európai irodalom történetéhen. 25 A személyes problematikán kívül íme a másik ok, hogy Babits a krisztusi megváltás hitét egyháza dogmáinak vallásával sem tudta elfogadni. Legkeresz­tényibb szellemű — noha költőileg nem a legtökéletesebb — verse nem vélet­lenül az, melyben az ősegyházhoz méri a jelenlegi helyzetet (Vers, apostolok­ról). Azt azonban már nem gondolta végig, hogy egy közel kétezer esztendős eltorzulási folyamat után megmaradt-e a katolicizmus kereszténynek, egyenlő-e a kultusz és teológia hirdette vallásosság a bibliai megváltáshittel. „Ne azono­sítsuk egymással száz százalékban a kereszténység és a katolicizmus fogalmát •— írta Kassák, 1938-as Babits-tanulmányában —. A » harcos katolicizmusnak^, ami inkább felekezeti pártállás, mint evangéliumi hit, nagyon kevés köze van ahhoz a krisztusi értelemben vett keresztény lélekhez, amelyet egyetlen vágy hevít: Istenben megnyugodni. Babits ebben az értelemben nem keresztény; katolikus jellegzetességek azonban könnyen felfedezhetők költészetében." 26 Ady, Babits, Kosztolányi istenképe; rejtőzködő vagy megnyilvánuló Isten; az ítélet kérdése A krisztusi megváltásban való hit döntő következményekkel jár a keresz­ténység istenképére nézve. Egyszerre megvilágosul, hogy a Szentírás Istene nem rejtőzködő Isten (Deus absconditus), hanem önmagát föltáró, erkölcsi igaz­ságát érvényesítő Deus revelatus, Deus incarnatus. Látni így sem lehet ugyan, de szólni lehet hozzá még akkor is, ha a bűn végtelenül messze távolított tőle. Isten is szóval közelít az emberhez, s Pál apostol a világteremtés nagyságához méri az „Igé"-nek azt a munkáját, mellyel az önző emberből a szeretet törvé­nyét követő lény formálására képes. 27 Ennek az Igének a kereszténységen belül kettős jelentése van: jelenti egyrészt az isteni törvények kinyilatkoztatását, másrészt ezek megvalósítását. Egyszerre jelöli a Bibliát és a „testté lett Igét", Jézus Krisztust. Babits megváltáshitének bizonytalanságai jócskán rávetülnek tehát isten­képére. Van ebben a képzetben egy egész életművén keresztül változatlan for­mában ismétlődő elem, mely lényegében többi nyugatos költőtársáéval is meg­egyezik. Nem Isten létéről volt kétségük nekik, hanem mibenlétéről. Adytól Kosztolányiig, Tóth Árpádtól Juhász Gyuláig és Füst Milánig mindegyikük meggyőződéssel szólt valami felsőbbrendű erő létezéséről, de akaratáról, ter­mészetéről, egész mivoltáról annál nagyobb volt bennük a kétség és a bizony­talanság. Hogy jobban lássuk Babits helyzetét, állítsuk istenképe mellé az Adyét és Kosztolányiét. Mindhárman erősen vallásos nevelésben és iskoláztatásban részesültek, s ebből a tiszaháti kálvinista, a déldunántúli és bácskai katolikus egyetemes érvé­nyű útravalót hozott: egyéniségtiszteletüket, nemzettudatukat és emberiség­r> Babits Mihály: Az európai irodalom története. 324 1. 2r ' Kassák Lajos: Kortársaim az irodalomban. Babits Mihály, szocializmus, 1938. In: Uő: Csavar­gók, alkotók. (Vál.: Ferencz Zsuzsa), Bp., 1975. 211. 1. 57 Pál apostol második levele a Korintusbeliekhez, 4, 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom