Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

DOKUMENTUMOK - Illyés Gyula levelei Babits Mihályhoz (A bevezetést írta, a leveleket válogatta, a jegyzeteket készítette: Téglás János)

7. levél: A Nyugat augusztus 1-i számában jelent meg Babits Baloldal és nyugatosság (1930. II. 157—160. 1.) című tanulmánya és A megfakult hangok (210—211. 1.) clmü verse, valamint Török Sophie három verse (171—172. 1.). Villám villan című versét küldi (Nyugat, II. augusztus 16. 239—240. 1.). Forbáth Imre csehszlovákiai magyar költő Favágók című verseskötetéről szeptember 1-én jelent meg Illyés figyelője (II. 367—368. 1.). 8. levél: 1930. augusztusában Illyés Gyula Lukács László költő és felesége, valamint Szántó Tibor tipográfus és mások társaságában volt Bécsben. 9. levél: Hol van az aggastyán... című versét küldte Bécsből (Nyugat, 1930. II. szeptember 16. 402—403. 1.), amelyben ezt írja: „Órákig álltam már itt Bécsben az öreg /Rembrandt képe előtt s néztem mint forr ki a/ vén szemekből a legizzóbb tragédia." 10. levél: Dr. Totis Béla nőgyógyász orvos, a Psichoanalízis és irodalom című dolgozatát 1931 elején küldte el Babitsnak (OSZK Fond Hl/1320), de ő ezt nem közöltette a Nyugatban. Csak Az ifjúság nemi problémái című tanulmányáról jelent meg egy ismertetés Illés Endre tollából (Nyugat, 1932. I. 224—225. 1.). 12. levél: Komjáthy Aladárral és feleségével Illyések Babits közvetítésével ismerkedtek meg. 13. levél: 1932 nyarán a következő Illyés-versek jelentek meg a Nyugatban: Hársfák, Paprikák (II. augusztus 1—16. 146—147. 1.), Reggeli meditáció, Gyertyafénynél (II. szeptember 16. 276— 277. 1.). 14. levél: René Crevel francia költő és író. Előbb a dadaista, majd a szürrealista mozgalom híve. 1932-ben járt Magyarországon, meglátogatta Illyés Gyulát. le fameux surréaliste: a nevezetes szürrealista. Rédey Tivadar könyvtáros, irodalomtörténész, író, kritikus; felesége Hoffmann Mária irodalomtörténész, műfordító. 16. levél: H: valószínűleg Hoffmann Edit művészettörténész, Rédey Tivadar sógornője. Illyés 1932 nyarán az esztergomi Babits-házban írta a Hősökről beszélek című epikus költeményét. ,,[. . .] naponta fölmentem a kert sarkába, ott volt valami kis szaletliféle, ő meg lement a kert alsó sarkába, és ott középkori latinból himnuszokat fordított. Akkor adta ki az Amor Sanctus című fordítás-gyűjteményét. Ebéd után a napi szórakozása az volt, hogy én fölolvastam ezt a valóban tolvajlást dicsérő verset. [. . .] O közben aztán felolvasta a különféle Mária-himnuszokat." (Írószobám. Simon István rádiós beszélgetése Illyés Gyulával. Iránytűvel 2. 811—812. 1.) 17. levél: „Halálbüntetés elleni liga" — írod.: Tasi József: József Attila és a Halálbüntetés Ellenes Szövetség. Párttörténeti Közlemények, 1980. 1. sz. 90—110. 1.). Juvancz Irma (Muca) Illyés első felesége. Babits Ildikó (1928—1982) Babitsék örökbe fogadott lánya. 18. levél: Vas István 1932 nyarán két levelében is (OSZK Fond 111/1347) arra kérte Babitsot, hogy az öszi rombolás című kötetének megjelenése előtt adja ki néhány versét. „Nekem ez nagyon fontos — írta —, egyrészt, mert szeretném, ha könyvem megjelenése előtt a Nyugatban legalább egyszer jönne versem, másrészt a Nyugat már kiadott verseket nem hoz le, s így miután én nagyon keveset írok, ki tudja, mikor kerülhetnék sorra a Nyugatnál. Én bizonyos külső körülmények miatt kénytelen vagyok a könyvemet szeptemberben kiadni, de a Nyugatban való megjelenés érdekében tudok legkésőbb szeptember 20-ig várni a könyv közrebocsájtásával." — Apámhoz című versét közölte a Nyugat szeptember 1-i száma (II. 215—217. 1.). 19. Babits 1933 nyarán a János-szanatóriumban feküdt, az orvosok szívizomgyulladást állapítottak meg nála. 20. levél: Fülep Lajos művészettörténész, a Tanácsköztársaság megdöntése után 1947-ig a Pécs melletti Zengővárkonyban volt református lelkész. Illyés 1933 nyarán két hetes szabadságát feleségével együtt nála töltötte. Zengővárkony „ez az édenkert most a halál fészke volt. A nemzethalál ezernyi góca közt az egyik legüszkösebb, helyi kezeléssel már ez is gyógyíthatatlanul. A hajdani színtiszta magyar falu lakossága évenként fogyott, házai rendre gazdát váltottak, német ajkút." (Illyés: Eligazító. Élet és Irodalom, 1975. február 8.) Itteni tapasztalatai és beszélgetései hatására Pesten megírta a Pusztulás című tanulmányát (Nyugat, 1933. II. szeptember 1—16. 189—205. 1.), melyben többek közt egy örökösödési törvénytervezetet körvonalazott. 1933 júliusában még egy levélváltás történt Babits és Illyés között, ezek tartalmára következtethetünk Illyés napló jegyzeteiből : „A szokásos nyaralási üdvözlet helyett B. M.-nek pár mondatban megírtam, amit itt látok. Nem égig nyúló hegyeket, nem gazdag városokat, csak egy nép romlását, de ezt oly hatalmas méretben, annyi változatban, hogy ennél megdöbbentőbbet keresve se találhattam volna, semmi vonatkozásban. Niagaraszerű zuhanás, bukás és erőpazarlás, — évek óta mellette éltem, hogy eshetett meg, hogy csak most riadok arra, ami a magyarsággal évtizedek óta történik? Ma kaptam meg B. M. válaszát: pesszimizmussal vádol, ö is a múltra hivatkozik, amelyet kiálltunk." (Illyés Gyula: Magyarok. Bp., 1938. I. k. 25. 1.) 21. levél: Illyés nagy vitát kiváltó tanulmányáról a Nyugat ankétot rendezett. Braun Róbert (A hivatalos statisztika. Nyugat, 1933. II. október 1. 279—281. 1.) azt írta, hogy „Illyés Gyula cikkét különösen károsnak tartom azért, mert [. . .] nagyon alkalmas arra, hogy hangulatot teremtsen a falusi német lakosság ellen, amely gazdasági erényeinél fogva még sokáig fog követendő például szolgálni a magyar mezőgazdasági népességnek." Illyés erre A magyarság pusztulása című írásában (Nyugat, 1933. II. november 1. 337—345. 1.) válaszolt. A kettőjük közötti vita a Századunk című folyóirat hasábjain folytatódott 1934-ben. (írod.: Sebestény Sándor: Utazások a Dél-Dunántúlon 1933—34-ben. Dunatáj, 1981. május. 19—25. 1.) — A kérdéshez Babits is hozzászót (Elfogy a magyarság? Nyugat, 1933. II. 269—272. 1.). 22. levél: Fenyő László, 1934-ben Baumgarten-jutalmat kapott. 23. levél: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom. (Bp., 1933.) című regényt olvashatja. Illyés a Távozó című versét küldheti Babitsnak, mely december 16-án jelent meg (Nyugat, 1933. II. 595. 1.). 24. levél: 1934 nyarán a Szovjet írók Szövetsége nemzetközi irókongresszust rendezett, melyre a magyar írók közül Illyés Gyula és Nagy Lajos kapott meghívást. Illyés kéthónapos szovjetunióbeli vándorlása alatt ellátogatott Leningrádba, Gorkijba, Odesszába, Rosztovba, a sztyeppére. Majd tízezer kilométeres útjáról írt beszámolója: Oroszország. Üti jegyzetek. Bp„ 1934. A könyvről Babits is írt (A messzeség és az itthoni fű. Nyugat, 1935. I. február 145. 1.). 30. levél: Illyés Gyula Szálló egek alatt című kötetéről Halász Gábor kritikát irt a Protestáns Szemlébe (1935. 588—589. 1.). Ez még kéziratban eljutott Babitshoz, aki túl szigorúnak érezte a kritikát. Nem értett egyet azzal, hogy Illyés költészetében válságjelek tűntek fel. Török Sophie a Nyugatban vette védelmébe az Illyés-kötetet (1935. II. szeptember, 199—202. 1.) (írod.: Véber Károly: A kritika felelőssége. — Halász Gábor és Babitsék vitája Illyés költészetéről. Kritika, 1981. augusztus. 27—28. 1.) A vihart kavaró Babits-cikk a Könyvről könyvre rovatban megjelenő Az én erdélyiségem című írás (Nyugat, 1935. II. augusztus, 71—75. 1.).