Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Mikó Krisztina: A nemzedéki kérdés vitája (Kettős portré Babitsról és Halász Gáborról)

MIKÓ KRISZTINA: A nemzedéki kérdés vitája (Kettős portré Babitsról, Halász Gáborról) „Azok, akiket segítek, haragusznak, mert nem segítem még jobban: tehetségük jogain és lehetőségein felül. Egyesek másfajta ügyességükkel hatalomra vergődnek s első dolguk engem megtámadni. Ma az úgynevezett „fiatal nemzedék" ellenségem: én vagyok szemükben a fekete vénség."

1 A vén kötéltáncos A nemzedéki kérdés vitája, mely Babits Mihály és Halász Gábor között 1935-ben, Babits európai irodalomtörténete kapcsán fellángolt, lényegében már több mint egy évtizeddel korábban megkezdődött. Az ezt bizonyító levelet Sárközi György, Babits szellemi gyermeke írta 1924 elején a költőnek, aki szokatlan módon a Nyugat Könyvről köm/r>re-rovatában azonnal ismertette azt.

2 Kiemelte, hogy ez a levél „kritikai perspektívákat nyit, amelyeket igazán ideje már irodalmunk szeme elé hozni. A perspektíva távlatáéban az új nemzedék áll —, melynek irodalmi helyzetéről nemcsak illő, de érdemes is a nyilvánosság előtt beszélni, annál is inkább, mivel — irodalmi Oedipus-komplexumot takar. Sárközi György ugyanis így írt: „Igenis tanultunk öntől, tagadhatatlanul fogadtunk el kovászt a mi tagadhatatlanul új sütetű és új ízű kenyerünkhöz. Ezt a kovászt azonban önök is megkapták, nem közvetlen elődeiktől, hanem egy ugrással visszafelé, az előző nagy generációtól. Vagy nem nyitott ön előtt is új világokat Vörösmarty vagy Arany? Mibennünk él Vörösmarty, Arany, Berzsenyi, Petőfi... s él most már Ady és Babits is. de élünk mi is! S éppolyan meghökkenve és méltatlanul megbántva állunk az ön fullánkos sorai előtt, mint ön állna, ha a föltámadt Vörösmarty arcába kiáltana: Félre, jó mozgású, kis epigon!". Babits tehát a nyilvánosság előtt biztosította utódait, hogy bármennyire is „bevett szokás az irodalomban az apagyilkosság", az ő nemzedéke nemcsak nem állt útjában az új irodalmi elveknek, de — segítette is azok kibontakozását. S annak ellenére is azt teszi, hogy a mindent készen kapó új nemzedék „lebunkózni való öregekként kezeli" elődeit, azaz — mint Sárközi levele tanúsítja — magát Babitsot is, irodalmi minőség-centrikus szerkesztői gyakorlatával együtt. 1 Babits 1924. június 16-án kelt levele Szilasi Vilmoshoz. In: Babits—Szilasi levelezés. (Szerk : Gál István) Bp., 1980. 80. 1. 2 Babits Mihály 1924. február 1-én megjelentetett szemléje. Babits Mihály: Fiatalok. In: Könyvről Könyvre. (Szerk.: Belia György) Bp., 1973. 54—66. 1.