Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)
F elle g járástól a Bűnbeesés felméréséig. De ennek megértéséhez éppen Babits útjának organikus kiteljesedését kell nyomon követnünk. A Dante-íüzet kristályosodási pontja a világ rossz eseményein túlnövő Jót kereső, az Igazság felé vágyódó igény. De bármily személyes líraisággal éli is át a költő ezt az igényt, ezt a célt, a füzet jelentős része másról szól. ö maga is megkérdezi : hogy lehet az, hogy Dantéról írva, csak e füzet vége felé beszél a Komédiáról, pedig hát ez az a mű, ami miatt egyáltalán beszélnünk kell róla. „Ha különösnek találná valaki, hogy egész füzetet írván a Költőről, csak ím a végén szánunk pár oldalt a Műnek, amely mellett pedig minden más mellékes: azt felelhetjük, hogy minden szavunk a Divina Commediáról szólt, elejétől fogva, és akkor is, mikor a költő életének emberi miliőjét s látszólag egészen távoleső történeti gyökereit bontottuk szálakra. Nem volt még mű, mely ennyire az életből nőtt ki, s ennyire magát az életet foglalta össze, egy egészen egyéni életet, mindavval, ami ezt az életet alkotta: vagyis mindavval, amit ez a lélek életében látott, hallott, tudott, érzett. Az egész törénettel, az egész életrajzzal;". Babits Dantéja a katolikum-eszményhez éppen a szétszakadt Itálián, a Pokol és Pugatórium konkrét bűnein vergődik keresztül. Babits kései fényképeit látva saját portréja előlegeződik itt: „De csak mégis vissza kellett térni a földre, sápadtan, sötéten, égő szemekkel, ,több évre soványan' [. ..] Ha nem a túlvilágét; az életnek poklát bizonnyal megjárta." Ez már éppen a Halálfiai végső változata után a jelen életében, környezetében szenvedve tájékozódó Babits életprogramja. Balogh ekkor még az elitigény szempontjai szerint hívja Babitsot vendégszereplésre, de Babits Dante életútját végigjárva ezt a földi utat is számbaveszi. Ennek a Dantén edzett Babitsnak azt is látnia kellett, hogy a szellemi elit és a hazai valóság távolsága óriási, az osztályelnyomás és a nacionalista uszítás éppúgy a bethleni Magyarország része (sőt igazibb arca!), mint az elitképzés. Aztán elég lett egy gazdasági földrengés, hogy ezt a restaurációs egyensúlyt felborítsa. A humanizmus „örökkék ege" alatt az elentétek széthúzó ereje erősödött. A második nemzedék épp ennek a földi valóságnak adott hangot, és Babits őket bemutató lírai antológiája 20 — egyidőben az Amor Sanctusszal — éppen erről a partikuláris valóságról ad hírt. És ez a híradás teszi érzékennyé Babitsot az újabb „földi" dolgok iránt. Ha vitái voltak és lesznek is a második nemzedék tagjaival, éppen a vitatkozó, a dolgokba beavatkozó magataratás vállalásával kerül ennek a nemzedéknek is az áramkörébe. Az egybeérzékelő képesség tehát Babitsban egy nagyformátumú szintézist érlelt meg. Az Amor Sanctus katolikuma sem lehet ezoterikus: „S ez az irodalom mégis teljességgel elüt attól a színtelenségtől, attól a hideg és csinált jellegtől, amit a nemzeti költészet rajongója egy ilyen holt nyelven zengett, nemzetfeletti képződésű lírától várhatna. Még a ,nemzeti' ízeket és zamatokat sem nélkülözi. Minden nemzet elhozza a maga ajándékát, s a közös oltárra teszi." Ez már Az európai irodalom történetének a koncepciója. Az írástudók árulásának fenntartása és egyben korrekciója. Ennek lesz deklarálása Babits második Benda-cikke, illetőleg annak kiegészített és Balogh által közölt változata is. Benda ugyanis következetesen végigviszi újabb könyvében korábbi elveit: töretlenül de nem dialektikusan. A nem-° Új Anthológia. Fiatal költők 100 legszebb verse, összeállította Babits Mihály. Nyugat kiadás Bp., 1932.
