Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)
szadozás és a mondvacsinált tekintély előtt való szolgai elaíjasodás ellen. Egyesek talán kíméletlennek találják majd s már ezzel is elárulják szellemi fertőzöttségüket; mert a kíméletlen fogalma a költőt mint embert állítja a gondolat előterébe, már pedig a kritikust a magánember nem érdekelheti. Ehhez az érdeklődéshez néki csak mint magánembernek van joga. A művek elszakadnak írójuktól, magukért állnak helyt a maguk módján. József Attila álláspontja ez és mindenkié, aki a tisztaságot becsüli és megköveteli." lí2 Bäsch Lóránt úgy véli, hogy az idézett glosszában „a mondvacsinált tekintély előtt való szolgai lealjasodás" [sic!] József Attila tollára vall. 143 [Bäsch Lóránt kiemelése.] Szerintünk az egész bevezetőt József Attila írta, de legalább is alaposan „átgyúrta". A költő 1928. március 29-én levelet írt a Széphalom szerkesztőjének, Zolnai Bélának. Elküldte három Villon-fordítását — A Tollban jelentek meg egy év múlva — és bejelentette: ,,— szeretném, ha Professzor úr helyet adna kritikai írásaimnak is. Megdöbbenve tapasztalom, hogy alapos, formaelemző, tehát tulajdonképpeni tárgyszerű mesterségbeli kritikánk nincs. Ez különösen a verskritikákra vonatkozik; komoly hozzászólás alig akad, mert nem tekinthetjük annak azokat az u.n. »intelligens« és költő u.n. »lelket« idéző leíró stílusgyakorlatokat. Márpedig egészséges kritika nélkül nem lehet egészséges az irodalom sem." Felsorolja, kikről szeretne írni. A Kassák-csoport három emberéről (Déry Tibor, Nádass József. Szélpál Árpád) és három nyugatos költőről, Fenyő Lászlóról, Tamás Sáriról és Szenes Erzsiről, majd megjegyzi: ,,. . . mindezeket az írásokat igen szigorúaknak képzelem el, ami nélkül egy új kritikai közvélemény ént való küzdelem megindulása el sem képzelhető." 14 ' 1 [Kiemelés: T. J.] Az idézett levélrészlet bizonyíthatja, a József Attila „merészen tárgyilagos" kritikáját bejelentő Toll-glosszát maga a költő írta. Kritikai módszerét 1928-ban különben éppen a Nyugatban alkalmazta először; Terescsényi György (május 1.), Brichta Cézár (június 16.) és Lőrinc Jenő (december 1.) versein. József Attilának Az Istenek halnak, az Ember él címen közre adott kritikáját most nem áll módunkban elemezni. Ha megtennénk, úgy a „merészen tárgyilagos" és ,,igen szigorú" bírálatból, elfogultságai dacára, számos találó megállapítást emelhetnénk ki. Megemlíthetnénk a remek stílusparódiákat, melyeket a költő a Nyugat, a Magyar Hírlap, az Est-lapok és az Előőrs modorában állított össze a kötet elképzelt kritikáiból. Azt sem hallgatnánk el, hogy a költő, miközben indulata elragadja, saját csapdájába esik. Amikor Babitsról kijelenti, hogy „nyákos, üres odú a lelke", 14 "' a bevezetőben kárhoztatott „lélektanos játszadozás"-! vagy ha úgy tetszik: ,,a költő u.n. lekét idéző «leíró» stílusgyakorlatokat" műveli. A tanulmány befejezése különösen igazságtalan. Itt arra inti a hatodik verseskötetét kiadó Mestert, hogy a verseit tartsa hét esztendeig a ládafiában — vagyis ironikusan a horatiusi módszert tanácsolja az In Horatium költőjének — és, hogy el ne szakadjon az irodalmi élettől, .,... egyik-egyik kísérletét be-beküldheti módjával valamelyik kisebb igényű lapnak." 14 '' Megkíséreljük összefoglalni, véleményünk szerint miért írta József Attila a „Tárgyi kritikai tanulmány"-\. Személyes okból és szolidaritásból. A személyes ok: eltávolodása Babitstól A Toll, majd az Előőrs körében, és a Nyugat Babits 14í I. h. 3. 1. ; JAÖM III. 297. 1. 143 Bäsch Lóránt: i. m. 414. 1. *« JAVL 172. 1. 145 a Toll 1930. ian. 10. 19. 1.: „Tárgyi kritikai tanulmány". 12. 1.: JAÖM III. 57. 1116 I. h. 23. 1.; lis. 1. ; 60 1.
