Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)
elleni „kampánya".' 0 ' 8 E cikket azonban Babits Mihály Baloldal és nyugatosság című, a Nyugat 1930. augusztus 1-i számában megjelent írására reflektálva tette közzé a Népszava 1930. augusztus 13—14-i számaiban; tehát semmi esetre sem lehetett ez az Ignotus és Haraszti Sándor által olvasott — Móricz ellen kiélezett — cikk. A Nyigri Imre neve alatt közzétett cikk viszont alkalmat adott Hatványnak, hogy a már említett 1921-es Móricztól elszenvedett sérelmét megtorolja. „Ha igaz, hogy minden intézmény a maga vezetőinek meghosszabbított árnyéka — írja »Nyigri« —, akkor vizsgálnunk kell, hogy az egyre több jelből észlelhető pálfordulásból mennyi jut Móricz Zsigmondra, aki a külső megnyilatkozások szerint a tulajdonképpeni szerkesztő." A cikk felsorolja mindazokat a vádakat, melyeket 1931-ben saját nevén szögez majd Hatvány a Kedves Móricz Zsigmond! mellének. Móricz itthonmaradt, méltánytalanságok érték. „Aztán elvonult a vihar elől és ellökhette, sőt mi több, Babits és Kosztolányi jó példáját követve, hátba is támadhatta a régi, kényelmetlenné vált barátokat." Ezután jön a legszubjektívebb vád: „De megtagadta annak idején a veszedelemmel járó védelmet azoktól akik a pacifista Babitsért, a forradalmár Móriczért fél országgal összevesztek. Ignotus száműzetése [!], Hatvány emigrációja és bebörtönzése alatt néma maradt." Móricz és Babits elnémították Ignotus híveit, és talán már ott tartanak, hogy „. .. az elmélet és a gyakorlat büntetlen terroristáival bratyiznak, kisfaludistákkal, napkeletistákkal, magyarszemlésekkel szövetkeznek, hogy megteremthessék a mindig csak jobbfelé sandító, áruló írástudóknak nagy nemzeti egységét? Hogy minden állami szubvencióra érdemes, oppurtunus szórakozásul, keleti akácfából nyugati vaskarikát faragjanak." Most már valóban a „Tárgyi kritikai tanulmány" forrásvizénél járunk. Ismét Bäsch Lórántot idézzük: „József Attila — Török Sophie közléséből tudom — elmondta Babitsnak a Toll-cikk történetét. Meg is nevezte azt, a »Level egy Baumgarten-dijashoz«-iro]éX, akitől először kapta kezébe lesújtó, gúnyos véleménnyel a megtámadott verseskötetet, és aki a későbbi fejleményeknek »rossz szellem«-ként sugalmazója lett." ,;?fl Könnyű elképzelnünk Hatvány Lajost — József Attila azidő szerinti „apaimágó"-ját —, amint ezúttal nem Catullus és Goethe verseit fordítgatja a feleannyi idős költőnek, hanem Babits iránt tíz év alatt megkövesedett ellenszenvét igazolja Az istenek halnak, az ember él kötet versein. Vizsgáljuk meg, milyen volt József Attila kapcsolata A Tollal a „Tárgyi kritikai tanulmány" megjelenése idején. 1929. november 3-án két verse jelent meg, a Virág és a Laci bá'. November 24-én Villon-fordítása — Ballada hajdani idők dámáiról —, december 1-én pedig a Favágó első (népies) változata. 1930. január 3-án közölte A Toll a Nincsen apám-ból átvett Hangyá-t. A január 3-i szám vezető glosszáját kétségkívül Zsolt Béla írja. |/i0 A január 10-i második szám közli Zsolt Béla Ignotus elé című — névvel jelzett — cikkét, melyben teljes mellel kiáll a négy nap múlva a Zeneakadémián előadást tartó Ignotus mellett. 141 A Zsolt-cikket megelőző oldalon A Toll bejelenti József Attila Babits-pamfletjét: „E számunkban József Attila merészen tárgyilagos kritikáját adjuk Babits Mihály új verseskötetéről József Attila ezzel a Gyulai Pál óta nélkülözött tárgyi hozzászólással tüntetni kíván kritikánk kritikátlansága: a lélektanos ját138 I. h. 609. 1. 139 Bäsch Lóránt: i. h. 417. 1. Vö. [Hatvány Lajos] Gombossy Sándor: Levél egy Baumgartendíjashoz. Századunk 1930. 5. sz. 278—284. 1. 140 [Zsolt Béla] : Vászon katonazubbonyban ... A Toll 1930. jan. 3. 3—8. 1. 141 A Toll 1930. jan. 10. 4—5. 1.
