Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)
annyiunkban, akik az Érték és Szellem erejét képviseljük még hitünkkel e közt a nép között; s egyre-egyre sarkunkba harapnak irigy fogaikkal." [Kiemelés: T. J.] Zsolt Béla A Toll szeptember 8-i számában válaszolt. Először anonim vezető glosszában utasította vissza, vagy ha úgy tetszik, értelmezte Babits vádjait. „Hát bulvárlap vagyunk. Annak mond Babits Mihály. Jó. Nem érezzük vádnak, amit Babits annak szánt. Amilyen idegen és gyűlöletes számunkra minden politizálás — mondja taktikusan —-, olyan élénken érezzük az irodalmi és kulturális kérdések megvitatásának szükségét. Már pedig a vitában érdekelni akarunk. És hatni. [. ..] Babits iránt való minden tisztelettel jelentjük, hogy nem követjük a Nyugat példáját. Nem lehetünk pedánsak és unalmasak." 73 Az „ismert zsurnaliszta költő" szükségét érezte egy személyes hangú válasznak is. Ismét hivatkozik Babits nyilatkozatára, melynek olvasója — véli — „megállapíthatja logikailag a pszichológiailag világosan kimutatható hipokrita óvatosságát." Zsolt azonban nem feledkezik meg a „tanítványi tisztelettel" írott leveleiről sem: Babits Mihállyal szemben sohasem lehet tiszteletlen — írja —, de le kell szögeznie, számára is fontos az érték és a szellem. A Világban és a Magyar Hírlapban számos cikkben megvédte Babits Mihályt, amikor a kommunizmus után elvették tanári katedráját és kizárták a Petőfi Társaságból, és később is, amikor a Kisfaludi Társaság tagságára kandidált, de Pékár Gyuláéknak nem kellett... Egy egész nemzedék vélte a magáénak Babitsot, de csalódniuk kellett. „Babits Mihály már akkor elszakadt tőlünk, amikor a kommunizmus alatt vállalta az egyetemi katedrát, majd amikor a kommunizmus után a »Magyar író 1919-ben« [sic!] című vallomásában megcsúfolta hitünket, a tényeket és saját múltját, s a Timár Virgil fiában egy egész kört és korszakot, amelynek írói kibontakozását és emelkedését köszönhette. Ez a szakadás azóta teljes." 74 És még sem volt — még nem volt — teljes a szakadás. A Babits—Zsolt vitával egyidőben jelent meg Szabó Dezső Babits-ellen írt pamfletje. 75 A Toll 1929. szeptember 29-i számában Németh Andor, majd egy héttel később Hevesi András állt ki A filozopter védelmében. 76 Hevesi áttekinti a mecénás és a filozopter — akit később Babitstól kölcsönzött szóval írástudónak nevez — viszonyát a múltban és a jelenben. Ügy véli, hogy a Halálfiai főhőse, Sátordy Imre „nem volt »megalkuvo«, hanem kiválasztotta a különböző mecénások közül a legkevésbé nyomasztót" — az Államot. Ezután nagyon találó képet rajzol Babits és „mecénása" viszonyáról: „Az Állam nem bizonyult Babits Mihály pályafutásában eléggé engedékeny és semleges mecénásnak. A költő már több mint tíz éve a maga útján jár és közszereplése azóta abban merül ki, hogy felváltva elfogadja és elutasítja a különböző oldalakról kínálkozó szövetségeket, ami az igazi írástudó jogos és megengedett taktikázása, hogy megőrizze a magányát." Egy nappal Hevesi András idézett írása előtt — szeptember 28-án — az Előőrs is védelmébe veszi Babits Mihályt. Lakatos Péter Pál kommentálja kissé megkésve, a Babits—Zsolt polémiát. Antiszemita hangvételű cikkében egyértelműen Babits mellett — vagy inkább Zsolt ellen — tesz hitet. „Szeretem a keresztelőket — írja —, mert rendszerint jókat mulat az ember. [. . .] A ke73 [Zsolt Béla] : Hát bulvárlap vagyunk! A Toll 1929. szept. 8. 3. 1. 74 Zsolt Béla: Csendes válasz Babits Mihálynak. I. h. 17. 1. Vö. Zsolt Béla: Babits és a Kisfaludy Társaság. Magyar Hírlap 1929. febr. 6. 75 Szabó Dezső: Filozopter az irodalomban. Babits Mihály: Halálfiai. Regény. Bp., 1929. szept. Kritikai füzetek 1, 7(3 Németh Andor: így írnak ők. Babits Mihály. A Toll 1929. szept. 22. 11— IG. 1. ; [Hevesi András] Kézai Simon : A filozopter védelme. A Toll 1929. szept. 29. 13—15. 1.
