Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)

resztapa: Babits Mihály, az újszülött: a »Toll«, amely a keresztségben a »Bulvard-hetilap« nevet nyeré . . . Jól tudom, hogy az újszülött már az ellen is ösztönösen tiltakozik, hogy egyáltalában keresztelésről van szó cirkumcizió helyett, az ellen pedig a vele született kultúra minden eszközével, hogy roppant egyéniségének megfelelő nevet kapott.'" Lakatos hasonló hangnemben ismerteti a polémiát. Lényegében a Bartha Miklós Társaság akkori jobbszárnyának véleményét mondja el A Tollról, Zsolt Bélát személy szerint is denunciálva: „A bulvárd-hetilap szegény főszerkesztője, olyan szánalmas, annyira férfiatlan, mikor Babits Mihály ellen írt cikkében legelsősorban is felsorolja érdemeit, hogy hogyan »tamogatta« Babits Mihályt, hogyan írt, szónokolt és harcolt mellette — mondom — annyira szánalomraméltó, hogy szinte szégyenkezünk rajta. Ilyent sem magyar ember, sem magyar kritikus nem tesz."

77 Ignotus Pál szerint „[.. .] »a népies-urbánus« ellentét legnehezebb időszaka a húszas évek vége s talán a harmincasok eleje volt; s a két akkor legjellegzetesebb szócső az Előőrs és A Toll.

78 Bármily meglepő, a két „szomszédvár" munkatársai olykor a másik fél lapjában is publikáltak. Visszatérve Lakatos Péter Pál idézett cikkére, nem nehéz elképzelnünk, hogy Zsolt Bélát szinte arculcsapásként érte a durva támadás. Mindenesetre az elmérgeződő népies-urbánus vita légkörében ez az Előörs-cikk is közrejátszhatott abban, hogy az 1929 végén, 1930 elején A ToZZban és az Előőrsben egyaránt publikáló József Attilától közreadja a „Tárgyi kritikai tanulmány"-t, netán annak megírását is javallja. „Landbursch Attila" József Attilának azonban a Zsolt Béla feltételezett — s mint bizonyítani fogjuk, nem a legdöntőbb — „ösztönzése" mellett személyes oka is volt a Babitsellenes támadásra. Németh László hírhedt bírálatára gondolunk, a Nincsen apám, se anyám kötetről, mely a Nyugat 1929. december 1-i számában jelent meg. Ez szorosan összefügg a Nyugatnál történt szerkesztőváltozással. A Nyugat említett száma utolsó oldalán Jelentés közli, hogy „Osvát Ernő, ki a Nyugatot Ignotusszal s Fenyő Miksával együtt alapította s kezdettől fogva a nevével jegyzett utolsó számig szerkesztette volt, elhagyta élete művét, s most intézkedni kellett a munka továbbvitele felől. Mivel Ignotus, kinek főszerkesztői tiszte, majd jegyzése ezidő során a Nyugat irányát jelezte, egyelőre még nem él itthon s a cselekvő főszerkesztést nem veheti újra át, a Nyugat régi gárdájából Móricz Zsigmond s Babits Mihály vállalták a folyóirat irányítását."

79 Az Ignotus-eset,

m ahogy Fenyő Miksa nevezte, bonyolult kérdés. Ignotus, Osvát Ernővel együtt alapította 1908-ban a Nyugatot. 1918 végén azonban Bécsbe költözött s a Volks-Zeitung munkatársa lett. 1926-ban az ifjú József Attila hiába fordult — Szabolcsi Miklós szavaival — „Ignotushoz, mint névleges főszerkesztőhöz", hogy Osvátnál kieszközölje versei Nyugatban való közlését.

81 Osvát Ernő 1929. október 18-i öngyilkossága után Babits Mihály és Móricz lettek a folyóirat tényleges szerkesztői. Maga Ignotus írja 1930 januárjában, hogy 77 [Lakatos Péter Pál] -lpp-: Bulvárd-hetilap. Avagy milyen is a „baloldali" férfiasság? Előőrs 1929. szept. 28. 10. 1. 78 Ignotus Pál: Elvek, frontok, nemzedékek. It 1970. 3. sz. 638. 1, 79 Nyugat 1929. dec. 1. 664. 1. 80 Fenyő Miksa: Az Ignotus-eset. Nyugat 1930. febr. 1. 178—182. 1. 81 Szabolcsi: 2. 130. 1.