Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Fráter Zoltán: Babits és Osvát
ra!" 18 Osvát itt már csak előre elkészített válaszbeszédeit 19 olvassa fel. Szónoklat helyett azonban személyes vallomást tesz. „Barátaim — sokszorosan kedves nekem a Nyugat ajándéka. A Nyugat, tudjátok, számomra élőlény, Vele töltöttem éveim javát, s dehogyis sajnálom, azt mondom: éveim java volt! szép volt! [. . .] Nagyon szeretlek Benneteket, fogadjátok köszönetemet." A húszas évek közepétől sokasodnak a motívumok, melyek Osvát és Babits régóta húzódó viaskodásának végkifejletét érlelik. Nézetkülönbségeiket mélyítette Babits állásfoglalása a „kettészakadt irodalomról", s fel-feltörő ellentéteiket élezték a Baumgarten-alapítvány körüli egyezkedések. Tükrözte harcukat a Nyugat válsága, s az írástudók árulásáról folytatott vitájuk. Berzeviczy Albert 1927-ben elnöki megnyitót tartott a Kisfaludy Társaság ülésén. Beszédében szót emelt az irodalom egységéért, s a megosztottsággal szemben szükségesnek látta a szellemi erők egyesítését. A modern irodalom nevében Babits válaszolt Berzeviczynek, A kettészakadt irodalom című tanulmánnyal. Az írásban engedményeket tett a hivatalos irodalom Ady-felfogásának, hogy elősegítse a közeledést. Osvát, aki a Baumgarten-díjra javaslandók névsorából is figyelmen kívül hagyja a kormányzat szempontjait, nyilván nem értett egyet a cikk szellemével. Babits mint a Baumgarten-alapítvány kurátora kérte fel Osvátot a tanácsadó testület tagságára. A végrendelet utasítása szerint végső soron döntő joggal a kurátor rendelkezett. Kettőjük között ez a hierarchia egyenlőtlen viszonyt teremtett. Más hangsúllyal, de lényegében erre is hivatkozik Osvát, amikor elhárítja a megbízatást. Máris elterjedt a hír, hogy a testület tagja, s ez „kifelé többet látszik ígérni, mint befelé teljesíthetne". 20 Ügy fordulnak hozzá, mintha a döntések tőle függnének. Lélektani lehetetlenség elfogadtatni, hogy „semmi befolyásom a dologra" — írja Babitsnak. A „félrevezető" helyzet napról napra mindinkább igénybe veszi, s ezt betegsége és annyi más gondja mellett lehetetlen már vállalnia. A levél elküldése ellenére Osvát egyelőre mégis a bizottság tagja marad. Az első szavazáskor Babitsék nyolc író ajánlását kérték. A fennmaradó két díjat Osvát és Schöpflin kapta. Bäsch Lóránt szerint 31 azonban Babits szívesebben adott volna elsőként díjat a külföldön élő Ignotusnak, mint Osvátnak. Véleményét azzal indokolta, hogy Ignotus költő. „Ignotust szeretem is, Osvátot nem." A tanácsadó testületben Osvát mégis érvényesíteni tudta akaratát. Ajánlásában a második helyre jelölte Tersánszkyt, aki azonban a szavazásnál kiesett. Másnap reggel, újév napján, Osvát felhívta Bäsch Lórántot. „Álmatlan éjjelem volt. Az nem lehetséges, hogy Tersánszky ne kapjon díjat" — mondta az ügyvédnek. 22 „Ö a legszorgalmasabb magyar író. Reggel nyolckor már ül és ír és egyebet se tesz, csak ír. Adják oda neki az én díjamat." A tegnapi ülésen örömében, hogy saját életének gondja egy évre megoldódott, nem vette észre a „nagy hibát". Űj szavazással Tersánszky megkapta a díjat, de ekkor már nyílt incidensre 23 került sor Osvát és Babits között. Osvát — tévesen értelmezve az alapítvány szövegét — úgy vélte, Baumgarten szándéka az lehetett, hogy a kurátorok csak < s Plakett-átadás és ünnepi vacsora. Nyugat. 1923. I. jún. 16. 875. 1. 16 Osvát Ernő ..Köszöntő-beszédeit" a Nyugat után közli az Osvát Ernő összes Írásai. (Szerk. : Osvát Kálmán) Bp.. 1943. 219—222. 1. 20 Osvát Ernő levele Babits Mihályhoz OSZK Fond 145,306. Kelt: 1927. dec. 14. 21 Bäsch Lóránt: i. h. 235. 1. 22 Uo. 236. 1. 3 Uo. 236. 1.
