Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Taxner-Tóth Ernő: „Költő szemeddel többet lelsz te..." (Babits esszéi költőelődeiről.)
ismerés igényéhez, másfelől oda jut, hogy — mint mondja: „A mindenséget vágyom versbe venni". Érdekes módon sem fiatalkori Arany-vázlatában, sem a Petőfi és Aranyban nem keresi költő elődjének a mindenség befogadására és az ideál teremtésére irányuló szándékát. Ehelyett érzékenységére — sebzettségére — helyezi a hangsúlyt, ami Babits szóhasználatában azt jelenti, hogy élményei, benyomásai gondolatvilágának mélyére hatoltak, s onnan elemző, érveket és ellenérveket, a tények különféle értelmezését, a lehetőségek ellentmondásos vizsgálatát ösztönző tudatbeli folyamatokat indítottak el. Arany híres balladáiból és a Toldiból azt emeli ki, hogy a költő ellent mer mondani kora bűn fölfogásának. Hősei nem ismerik sem a bűn byroni kéjét és dicsőségét, sem a dosztojevszkiji lelkiismeretfurdalást. Toldit egy pillanatig sem foglalkoztatja, hogy embert ölt, amikor a repülő malomkővel agyonütötte bátyja egyik katonáját: a mű erkölcsi rendje szerint nemcsak jó oka volt rá, de nagyrahivatottságából fakadó joga is. A Vörös Rébéfcben például szó sem esik a bűnös meglágyulásáról. (Hamletnek sincs lelkiismeretfurdalása, amiért megölte Poloniust — írja Babits.) Ügy véli, nem véletlen, hogy Arany éppen a Hamletet fordította le Shakespeare gazdag életművéből; azt a művet, amelyben szemben áll egymással a tett és az okoskodás. Szegedy-Maszák Mihály mutatott rá, hogy Babits — talán Péterffy nyomán — úgy látja: „Arany általában kevés alapelemből változatokat teremtve, azaz takarékosan szerkeszt. Az viszont már alkalmasint önálló megfigyelés, hogy Aranynak nincs egységes világszemlélete, hiszen különböző művei nemcsak hangnemükben térnek el egymástól, hanem az életről is más és más értelmezést adnak. Ez a tétel nagy előrelépés az Arany-irodalomban, mivel teljesen érvényteleníti Riedl ellentmondásos minősítését Arany világképéről." 49 Arany mindig az egész világot látja Babits szerint. Az aljassággal, bűnnel, értéktelenséggel teli világot, „és e piszkos háttérből emelkedik ki hirtelen, mint egy sötét Rembrandt-képből a középső csillám" 50 a főhős. Ez a hős néha maga is olyan ellentmondásos, mint Bolond Istók. Babits azonban nem ennek a vizsgálatára helyezi a hangsúlyt, hanem Arany fekete színeire, és nem veszi észre azokban sem a világirodalmi párhuzamokat, sem a Vörösmarty utánérzést. Idézi a Kertben című költemény különben remek utolsó strófáját anélkül, hogy rámutatna, a legfontosabb motívumai megtalálhatók Vörösmartynál is. Ennek ellenére a Rembrandt-képekre utaló hasonlattal szemléltetett festőiség, a színek és árnyak egymás mellé állításának költői eszközként való felhasználását, az Arany-versek széles hangulati skáláját, az ezekbe foglalt nagy fesztávú ellentéteket felismerve új irányt mutatott a további kutatásnak. Babits — Waitz és Ziehen nyomán 51 — jóval Saussure és a prágai iskola előtt fölfigyelt a nyelvi jel poétikai szerepének a kérdésére. Úgy véli, a költő nem dolgozhat olyan egyértelmű (és köznapi) jelekkel, „mint az algebra", ahhoz, hogy az „alvó képzeteket" előhívja, képzet- és érzetértékek segítségével kell gondolatait érzékletessé tennie, vagyis egy művészi „mesterséges" nyelvet kell teremtenie. Lám Aranynál „nézzék meg, mily élénken és részletesen domborodik ki itt, mily külön életet él a legcsekélyebb hasonlat, amilyen másnál igazán csak algebrai jel [. . .]" 52 E gondolatmenet fontos eleme, hogy az algebra (a tudomány) mindig ugyanazon módszer szerint végzi el adott feladatait, a művész49 Szegedy-Maszák Mihály: Arany életművének változó megítéléséről. UK 1981. 561—580. 1. I. h. : 564. 1. 50 Babits Mihály : Arany mint arisztokrata. I. m. I. k. 791. 1. 61 V. ö.: Rába György: i. m. 68. 1. 62 Babits Mihály: Arany mint arisztokrata. I. m. I. k. 798. 1.
