Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

A PÁLYA EGÉSZÉRŐL - Sőtér István: Ideák és nosztalgiák költője: Jókai

SÖTÉR ISTVÁN IDEÁK ÉS NOSZTALGIÁK KÖLTŐJE: JÓKAI Akit sokan ismernék, azt sokan félreismerik, s aki túlságosan népszerű, az nem mindig igazi értékei miatt az. Jókai a legnépszerűbb írónk, de kérdés, hogy jól ismeri-e a közönség nagy része, s azért szereti-e, amiért elsősorban megérdemli? Életműve spontán dinamikával széles körökben terjedt el, de vele terjedtek a hozzá kapcsolódó hiedelmek és félreértések is. Jókait nem nehéz megszeretni, de annál nehezebb az igazi értékeiért szeretni őt. Bőkezű, nagylelkű író volt, akinek örömöt, gyönyörűséget jelentett az írás — és ezt az örömöt, ezt a gyönyörűséget akarta megosztani első olvasóival a Világos utáni Magyarországon, ahol az ő képességei első ízben kibontakoztak. Ennék a kornak nyomott, csüggedt közhangulatával volt csak igazán ellentétes műveinek koloritja, életöröme. A bukásnak a hősiességről kellett szólni, a gyász idején humorra volt szükség. Jókai egész életművét megszabta ez a helyzet: a világ, melyet ő létrehozott, eleve ellentétes volt mindazzal, ami őt a valóságban körülvette. Menekülés volt ez? Sokkal inkább egy tiszta és méltó állapot keresése, melynek birtokában mindent újra lehet kezdeni, sőt, megtalálni az elveszettet. Neki volt erre szüksége, de az országnak is. Jókai öntudatát és hivatásérzetét megerősítette, hogy a maga vágyát és igényét fogadtatta el olvasóival. Nem állíthatjuk, hogy Jókai illúziókkal fizette ki a Világos utáni országot, de még az 1860—70-es évek Magyarországát sem. Érezte, hogy szükség van arra, amit ad, és ez az érzület hívta életre legnagyobb alkotásait az Egy magyar rcábobtól a Rab Rábyig.. Idők folyamán mégis, különös változás következett be Jókai és a társadalom kapcsolatában: az 1870—80-as évek Magyarországa többé már nem az az ország volt, amelynek Jókai a Nábobot és Az arany embert írta, A kőszívű ember és az És mégis mozog a föld világából ki kellett volna lépnie az írónak, és a közelmúlt Magyarországa helyett tudomásul vennie a jelenbelit. Jókai kitért ez elől, és megmaradt annál a világnál, melyet otthonául választott: a reformkor országánál, melynek időköréből legszebb témáit, legérdekesebb alakjait merítette. Ettől kezdve tévedt az illúziók vagy a képzelet túlságosan könnyű játékai, elmosódott történelmi színjátékai közé. Legjobb műveiben hidat épített a maga 'kora és a reformkor közé, ez azonban csak addig sikerülhetett, amíg még élt valami a reformkorból, akár a kiegyezés utáni viszonyok között is. Idővel az ilyen áthidalás egyre nehezebbé válik, s Jókai utolsó korszaka azért kelt néha csüggesztő benyomást, mivel túl sok össze nem egyeztethetőt próbált összeegyeztetni. Jókait egy képzelet szülte világ írójának szokták nevezni: valójában legjobb művei ugyan eszményített, de hiteles valóságra épülnek. Jókai életművén akkor uralkodtak el az ábrándok, amikor már nem tudja igazi hazáját, az 1848 előttit, a maga jelenével összekötni. Valahol a millenniumot megelőző évtizedben szakad meg ez az összeköttetés, és ettől kezdve Jókai a mind modernebbé váló