Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

PÁLYASZAKASZOK ÉS MŰTÍPUSOK - Fried István: Jókai Mór és a magyar vígjátékhagyomány

gesek, a karikatúrával határosán ábrázoltak, felsülésük csupán idő kérdése, addig a párhuzamba állítható Jókai-figurák mögé (és mellé) társak járulnak, olykor érdekszövetkezetek; és ha az ideáltípusok győzelmét nem akadályozhatják is meg, feltétlenül komoly akadályokat gördítenek útjukba. Jókai élete végén még a népszínműből is igyekezett levonni a lehetséges regényírói következtetéseket, erre céloztunk A gazdag szegények vázlatos bemutatásával. Az eredmény itt nem olyan sikeres, mint a Kisfaludy-figurák transzformációjával, bár a reálisabb népábrázolás felé Jókai megtette a lépéseket. A jövőben — úgy érezzük — a Jókai-kutatásnak többet kell törődnie az író hazai „forrásai"-val, nem csupán az újságok híranyagával. Hiszen regényírása jórészt csak laza szállal kapcsolható a francia romantikához, annál inkább a magyar hagyományokhoz, többek között Csokonaihoz és Kisfaludy Károlyhoz.