Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

PÁLYASZAKASZOK ÉS MŰTÍPUSOK - Fried István: Jókai Mór és a magyar vígjátékhagyomány

magyar vígjátékból, hiszen regényeinek egy részében, illetve bizonyos regények betéteiben vígjátéki jellemeket és vígjátéki cselekményt helyez regényi keretbe. Jósika Miklós Walter Scott regényművészetét párosította egy önnön hibáira ébredt réteg öntisztulásának ábrázolási szándékával (Abafi), Fáy András „udvarházi klasszicizmusa" (Szauder József találó kifejezésével) egy művészi eredményeiben torzó Bildungsroman lehetőségeivel kecsegtet. Jókai kiindulópontja eleve más. Adva vannak a színházlátogató és olvasóközönség előtt jól ismert típusok, a történelmi figurák és szituációk. Továbbá adva van a borzalmak és különösségek halmozásával jellemezhető, szándékoltan a lírába ömlesztett novella. Adva van továbbá „az a prózában is egyre nagyobb térhez jutó népiesség, amelytől ugyan nem idegen a kalandsorozat, de amely önnön kisszerűségének tudatos vállalásával eleve humorossá vagy parodisztikussá válik. Ezek *azok a prózai alaphelyzetek, amelyekből Jókainak kell majd kialakítania a magyar romantikus regényt és novellát, illetve annak népies változatát. Bizonyos regényi vagy novellái előzményeket természetesen a magyar irodalom is fel tudott mutatni (Vajda Péter írásait, Kisfaludy Károly novellafüzérét, Vörösmarty mesenovelláit, amelyek a magyar irodalom pótolhatatlan kárára, nem irányították a magyar prózát az E. Th. A. Hoffmann-féle irodalom felé!). Jókai jól ismerte ezeket az előzményeket, ahogy ismerte Jósika, Nagy Ignác, Kuthy Lajos próbálkozásait is a magyar városi rém- (bűnügyi) regény megteremtésére. A kutatás jórészt fölfedte a szálakat, amelyek Jókait a megnevezett szerzőkhöz fűzik, bár a Kisfaludy- és a Jókai-novellákban jelentkező népiességet még alaposabban össze kellene hasonlítani. Hiányzik azonban a magyar víg játékhagyománynak és Jókainak az összekapcsolása, és általában, a magyar víg játékhagyomány alakulásának elemzése, különös tekintettel arra az anekdotikus, patriarchálisán kedélyes „realizmus"-ra, amely Mikszáthnál, Gárdonyinál és még egyes Móriczművekben is munkál. Jókainál ez az összekapcsolás viszonylag könnyen elvégezhető. Elsősorban két ifjúkori vígjátéka teszi ezt számunkra lehetővé. A két gyám c. színdarabot 1845-ben írta, bemutatója körül (1846) az „ifjú Magyarország" hívei csaptak össze a konzervatív vélekedésűekkel. A két gyámot mintegy továbbgondoló Jókai 1846/47-ben szánta rá magát A földönfutó c. zenés játékának megalkotására. Míg az első darab szinte egybetömöríti azokat a motívumokat, amelyeket a reformkori vígjátékok feldolgoztak, és azokat a demokratikus irányzatosság eszméivel foglalja keretbe, addig a második színdarabból ez a demokratikus irányzatosság jórészt hiányzik, legföljebb nyomokban mutatható ki. Emellett A két gyám az 1840-es esztendőkben fölvirágzó pesti életkjép-irodalomból is merít, főleg Nagy Ignác sikerült tollrajzaiból. Innen lépett át a „rongyász", a „korhely" villanásra feltűnő, mégis jól kivehető alakja a színdarabba. A két gyám Nagyvisonyája a kotzebue-i Krähwinkel, Kisfaludy Pártütő kjének faluja, Nagyvisonya ostoba tanácsnokai sem igen különböznek Kisfaludy tisztségviselőitől. Velük szemben Egyenes István (beszélő név, ahogy a tanácsnokoké is az, mint ahogy a reformkori vígjátékoké!) tisztes, humánus alakja is visszavezethető a Pártütőkre. Kisfaludy ujjanyomát bizonyítja, hogy az eseményeket a háttérből mozgatja Janka, Egyenes gyámleánya. Az elértett levél is kisfaludys motívum, s a Jókai-színdarabban Jancsi szónoklata olyasfajta stílusparódia, amelyre a mintát talán Kisfaludy Károly Osszián-paródiái szolgáltatták. Kisfaludy mellett például Kovács Pál ihletésére is gyanakodhatunk. Az elbűvöltek c. „eredeti szín-műve" Győrött jelent meg 1837-ben, s benne ösödy, „koros nőtelen" Klára nevű gyám-nevendékét akarja feleségül venni; természetesen a leány ifjúi bája mellett vagyona is csábító. De csak akkor jut az örökséghez a leány, ha a kiszemelt vőlegény, Gyula nem veszi feleségül. A színdarab a határ-