Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

KORTÁRSAK ÉS SZELLEMI ÖRÖKÖSÖK - Cenner Mihály: Az arany ember dramatizálásának színháztörténete

A színdarab kézirata — a rendezőpéldány Ivánfi Jenő, Paulay Ede kedvenc tanítványa, később a Nemzeti Színház egyik vezető színésze és rendezője így emlékezett meg Az arany ember színpadra viteléről: „öt évi hallgatás után Paulay Ede igazgató sürgetésére Jókai átdolgozta Az arany embert színpadra. A regény oly népszerű, alakjai annyira ismertek és kedveltek voltak, hogy a siker kétségtelennek látszott. 1884. december 3. korszakot jelent a Nemzeti Színház történetében és Jókai drámaírói pályáján. Ezen a napon került első előadásra Az arany ember, olyan sikerrel, amilyenben addig magyar darabnak része nem volt. Hogy mi magyarázza ezt a szokatlan sikert? Jókai friss, ragyogó költészete, mely ellenállhatatlan erővel árad felénk a színpadról, az a kedves, meleg romantika, ami Jókai egyéniségének sajátos tulajdonsága és ami sohasem pusztul el." (Jókai album, Bp. é. n. 131.) Az ötévi hallgatás arra vonatkozik, hogy Az arany ember előtt öt évvel volt a Hős Pálffy bemutatója, 1879-ben, s azóta Jókai nem adott színdarabot a Nemzeti Színháznak. Paulay „sürgetésének", vagy Jókai válaszának írásos nyomait nem találtuk. Közgyűjteményeink (OSZK, MTA, PIM) kézirattárában erre vonatkozó Paulay— Paulay Ede, a Nemzeti Színház igazgatója, Az arany ember rendezője