Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)
KORTÁRSAK ÉS SZELLEMI ÖRÖKÖSÖK - Cenner Mihály: Az arany ember dramatizálásának színháztörténete
Jókai-levélváltás nem található. Tehát feltételeznünk kell, hogy mind a felkérés, mind pedig az igenlő válasz szóban történt. Ezt a feltételezésünket alátámasztani látszik a Csathó Kálmán által lejegyzett anekdota, amelynek egyik mondata így hangzik : „Mialatt felvonás közben átrendezték a színpadot, megjelent Jókai, akinek valami megbeszélnivalója volt Paulayval, s kart karba öltve sétált vele fel s alá a színpad hátterében." (Ilyeneknek láttam őket, Bp. 1957. 120.) Az anekdota ugyan nem Az arany ember próbájára vonatkozik, de kitűnik belőle, hogy Jókai bejáratos volt a színházba, s dramaturgiai problémáit személyesen beszélte meg Paulayval. Az író és az igazgató közötti jó kapcsolat megengedi a feltételezést, hogy Az arany ember dramatizálása szóbeli felkérésre, illetve megbeszélés alapján történt. Az arany ember drámakéziratáról, illetve annak hollétéről a szakma legjobb ismerői sem tudnak tájékoztatást adni. Itt már nem is feltételezésre utalunk, hanem ilyen kézirat nemlétét teljes bizonyossággal állíthatjuk. Az OSZK Színháztörténeti Osztályának gyűjteményében ugyanis megvan Az arany ember színpadi változatának a Nemzeti Színházhoz benyújtott kézirata, amely a Nemzeti Színház könyvtárából került jelenlegi helyére. (Jelzete: N. Sz. A. 120.) A színdarab idegen kéz írása, de benne Jókainak nemcsak bejegyzései és megjegyzései, utasításai és kiigazításai olvashatók, hanem egy teljes jelenet Jókai jellegzetes betűivel és lilatintás, sajátkezű írásával. Nézetünk szerint Jókai diktálta a színdarabot a leírónak, ezért is van benne Jókai kézírásával egy teljes jelenet, nem valamelyik — már lediktált — jelenet helyett, hanem a leíró által üresen hagyott (vagy aznapra befejezett) írása után. Jókai egy jelenet terjedelméig folytatta a leírást, majd ismét diktálta a művet. A diktálás mellett szólnak a szövegben található javítások, amelyek a diktálás során történt elhallásból származhattak. Az alábbiakban bemutatunk néhány ilyen diktálási elhallásból származó elírást, a megfelelő javításokkal együtt. A hivatkozott lapszámok a kézírás lapszámaira vonatkoznak: A 7. lapon: (3) jelenet. „Noémi (Tizenöt éves ...)" — Noémi áthúzva, föléje írva „Timea". A 10. lapon: „Timár (meglátja a macskát)" — Timár áthúzva, föléje írva „Timea". Ugyanott: „odatelepedig" — a g áthúzva, föléje írva k, „a macska másik végére" a macska szó áthúzva, föléje írva: „padka". A 12. lapon: Tódor (énekel) „Jer vidám csónakos, jer Fidelim" — a név áthúzva, föléje írva „Fridolin". Ugyanott: „...az apánk testi-lelki...", kijavítva: „apáink", ugyanott: „terítés" — „teríték", a 20. lapon: „alakája magát" — „alakítja magát", „lengyel grófnál is" — „lengyel grófnak is", 29. lapon: „Palaczig" — „Galaczig", „gazdaságom" — „gazdagságom"; a 97. lapon kétszer is előfordul: „az alkoran függönyei mögé" — „az alkoven függönyei mögé", ugyanott: „sorba nézi az úri asztalán heverőket" — „sorba nézi az író asztalán heverőket"; a 98. lapon: „férfi becsületem" — „férji becsületem". Folytathatnók az elhallásokból származó hibák és azok javításának felsorolását, de úgy véljük, a bizonyításhoz már ennyi is elég. Szövegváltozatok A kéziratként benyújtott példányon maga Jókai írta le a címlapon a II. és a III. felvonás színhelyeit, Zsófia szerepnév mellé: neje (ti. Brazovics neje), Fabula név után: Fabula hét fia, továbbá Jókai kézírása: Galambos halász, hajóslegények és csajkások. (Ezek ti. szereplők.) Jókai kézírása az Előjáték IV.
