Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

KORTÁRSAK ÉS SZELLEMI ÖRÖKÖSÖK - Cenner Mihály: Az arany ember dramatizálásának színháztörténete

CENNER MIHÁLY AZ ARANY EMBER DRAMATIZÁLÁSÁNAK SZÍNHÁZTÖRTÉNETE Előzmények — a regény Jókai Mór Az arany ember című regényét először 1872-ben A Hon közölte folytatásokban. A Nemzeti-, vagy Jubileumi kiadású kötet Utóhangjában így vall az író a regényéről: „Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem. Az olvasó közönségnél is ez van legjobban elterjedve: ezt fordították le a legtöbb nyelvre [. ..] Színdarabot is írtam belőle, s ez az egyetlen színmüvem, amely husz éven át fenntartotta magát, a német színpadokon is sikert aratott. De egyéb is van, amiért szeretem ezt a művemet. Ennek az alakjai mind olyan jó ismerőseim nekem : ki korábbrul, ki későbbrül [. ..] [Szűcs Lajosné nagynéném] elregélte nekem azt a történetet, ami az „Arany ember" regényemnek a végét képezi: a fiatal özvegy, annak vőlegénye; a katonatiszt, társalkodónéja, a tiszt korábbi kedvese és annak anyja között, kiket ő mind személyesen ismert [. . .] A „Senki szigetének" létezéséről pedig Frivaldszky Imre nagynevű természettudósunk által értesültem, s az a hatvanas években még a maga kivételes állapotában megvolt." Jókainak egyéb oka is volt, hogy regényei közül Az arany embert kedvelje leginkább. Timár Mihály modellje egy Domonkos János nevű komáromi gazdag gabonakereskedő volt, akiről azt suttogták, hogy vagyonát egy gazdag török megölésével szerezte. Ezt az embert a gyermek Jókai még látta. De ez csak egy motívum Az arany emberhez. Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora c. művének (1907) A sárga ház és lakói c. fejezetében leírja, hogy egy, legfeljebb másfél évvel Az arany ember megírása előtt felkereste Jókait egy honvéd ezredes özvegye és kérte az írót, hogy az ő betegségére való tekintettel vállalja el két kiskorú gyermeke gyámságát, amit Jókai meg is tett. Az özvegy nemsokára meghalt, az idősebbik gyermek, az akkor 18 éves Ottilia tüdőbajt kapott. Gyámapja Balatonfüreden gyógyíttatta, s maga is a beteg mellett tartózkodott. Az író és gyámleánya között idilli szerelem fejlődött, s akkor, Ottilia betegágya mellett, nyolc hét alatt írta meg Jókai Az arany embert. Jókai és Ottilia kapcsolatáról a suttogások eljutottak Jókainé fülébe, mire Jókai Arácsra vitette a leányt, majd hamarosan Meránba küldte. A betegséget azonban ott sem sikerült leküzdeni, s Ottilia nemsokára meghalt. Mikszáth a továbbiakban így ír: „Ez talán az egyetlen regénye, mely közvetlen a Jókai élő érzéseiből táplálkozik és nem pusztán a fantáziájából." A balatonfüredi idill alatt, illetve annak hatására, a kettős élet problémája, a gyermek utáni vágy, a mind házsártosabbá váló feleség és a szép, fiatal, szerelmes lány melletti élet lehetősége erősen foglalkoztatta Jókait. A körülmények nem engedték meg, hogy ő is Timár Mihály kettős életét élje, így vágyait és elképzeléseit ebbe a talán legszebb regényébe sűrítette.