Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

PÁLYASZAKASZOK ÉS MŰTÍPUSOK - Bori Imre: Jókai és a századvég

hanem leányostól: az anya azóta összerokkant, a leány pedig felnőtt, s a bűnös ember elcsábította mind a kettőt!" — JKK R 34:73—4.), a Görög tűzben kétnejűségként; a Bálványosvárban pedig mind a kétférjűség, mind a kétnejűség példáját felhozza (Raposnénak „egyszer a Firéne leánytestvérével volt egy férje, máskor meg magának volt kettő"), A három márványfejben pedig a három márványfej eredetije már egyértelműen a triolizmus példáját mutatja. A regény XX., A Daimonomache c. fejezetének nagy disputájában Asmodai hozza fel a bibliai példát, hogy bizonyítsa a triolizmus jogosságát: „Bizonyára tudni fogod [...], hogy a két, földön született első férfinak ikertestvéreik is voltak. Ábel húga volt »Azma«, Káiné »Ovaen«. Káin megszerette Azmát, Ovaén Ábelért égett. Ádám ősapánk azt akarta, hogy így házasodjanak össze, a szív szerelme után. De Ábel mást akart. Azt, hogy mind a két férfi tartsa meg házastársul az ikerhúgát, és éljenek, mint testvérek, visszatérve a paradicsomi ismeretlenség állapotjába. így bizonyára néptelen maradt volna a föld. Ezért ölte meg Kain Ábelt. És azután elvette Azmat is meg Ovaént is, s mind a két feleségét boldoggá tette." (JKK R 50:218—219.) Ezt a káini példát követi Asmodai is a regényben, egyszerre szeretve Soror Kekharizménét és Lubomirat. így élt Dubrovnikban Damiani Júdás két lány test vérrel. S ezt példázza a legenda is, melyet a regény zárórészében mond el Jókai Sour Terezárói és Sour Annáról, valamint Fra Vjekoslávról. A Jókai-regények patologikus motívumainak körét az orgiasztikus jelenetek ható. A Görög tűzben a fiúnak az anyja húgát kellene feleségül vennie, A lélekidoraárnak mostohatestvér-szerelem epizódja is van, az Egy az Istenben ikrek kapcsolatát futja be az erotika színe (Anna és Manassé „mondhatatlan gyönyörérzettel" nézett egymás szemébe hosszan), míg Fráter Györgyben Vitellius azt tanácsolja Györgynek, hogy nővérét, Borbálát, vigye magával a kolostorba gazdasszonynak. Bár riadtan menekül el az epizód végén, a kísértés Jókai szerint adott volt, nővére, ez a „csábító alak" Zápolya Borbálára emlékeztette. Erotikus színezetet kap azáltal a két testyér találkozása: „Fráter György érzi ajkain a forró, édes, kábító csókokat, érzi az ideges karok ölelését, érzi a szívdobogó pihegést keblén; az egész tündérvarázslatot, amit egy női testnek az odatapadása előidéz." (JKK R 60:171.) A „mérges csók" világa tehát az, amelyről a Jókai-regények részletei fellebbentik a fátylat, itt is az ellentéteket játszatva ki, ahogy az Egy játékos, aki nyer betéttörténete a szép Margueritáról jelképesen meghirdeti. Kora társadalmi „romlását" ismét csak az emberi egyéniség meghibbanásának rajzaival méri, a korízlésről is feltűnő módon árulkodó „esetek" példáiban. A Jókai-regények patologikus motívumainak körét az orgiasztikus jelenetek vizsgálatával kell zárnunk, amelyek mintegy kiegészítik a fentebb kifejtett észleleteket. Jókai ugyanis több regényében is szerelmi orgiát ír le, álmodozásként is, egyenes ábrázolás formájában is. A képzelet szerelmi lakomája Fráter Györgyé, miután meglátta Zápolya Borbála meztelenségét. Előbb a voyeur szeme előtti látvány leírása következik, a már megismert írói modorban. (JKK R 60:72.) Ezután következnek György „kínzó látásai" : ott látta szüntelenül Borbálát a tükör előtt. „S magát álmodta melléje királynak. Tündérkirálynak, lidérc fejedelemnek, démonok uralkodójának. Egyszer ő volt annak zsarnoka, másszor meg az volt az ő rabtartója." (JKK R 60:80.) Jókai regényeiben a szerelmi orgia legtöbbször titkos társaságok ülésein zajlik. A Rákóczy fia két nagy orgia jelenetében a rútnak sajátosan jókais felfogása is adva van. Vallásos és profán találkozik itt is, mint más orgiajelenetekben. A Biblia nagy szerelmeseit játsszák a résztvevők, megelevenítve egy erotikus